Azt mondja, azt súgja...


Lombos koronája, derekas kornak és gyönyörű muzsikának legendateremtő alakja:  valaha én voltam a feltűnő szépségű Czinka Pannája.

Lányi János Sajógömör földesura volt a már kilenc évesen tehetségében nyi ladozó virtuóz magyar cigányzenész, legendás, mai értelemben vett cigányprímás első felfedezője 1720-ban, és a zenészcsaládból (nagyapja és apja II.Rákóczi Fe- renc fejedelem udvarának muzsikusai voltak) származó szép reményű kislányt több földbirtokos saját költségén Rozsnyóra küldte, hogy ott megfelelő kiképzésben részesüljön. Igy a kis Pannát képesített karmester oktatta, s a bámulatosan fejlődő tehetség már 1728-ban megalapította a kis zenekarát, egyben az első igazi „cigánybandát”, amelyben két hegedűs (egyikük a prímás, a másikuk a kontrás), meg egy cimbalmos és egy bőgős játszott. Ez volt az első ismert híressé vált magyar cigányzenekar. A Sajó partján földesuruk kis házat építetett Panna számára telekkel egybe kötve és szolgálatában tartotta, patronálva a cigányzenekart, - ahol boldog családi életet élt Viola di Gamba cigányzenész férjével és gyermekeivel, akikkel kiteljese- dett további együttese.

Úgy tűnik, - mintha ma lett volna, - Panna, a hosszú pipát szívó cigányprí más Barna Mihály öregapjától hallott mesét szívesen mondta volna tovább a vörös  és drágakövekkel ékesített  ruhájában az őt körölülő és rá figyelő unokáknak, ami arról szólt, hogy az akkori fejedelemnek egyik hadvazére merényletet tervezett el lene. „Hivasd magad elé és láncoltasd meg”- tanácsolta az udvari kancellár. A feje delem magához hivatta a hűtlen hadvezért, megdicsérte kiváló szolgálataiért, és na gyon előnyös állásba helyezte. Szabadon hagyta el a fejedelmét, de a szíve rabul esett. Mikor a kancellár ezt meghallotta, méltatlankodva rohant a fejedelemhez s megkérdezte, hogy miért nem verette láncokba a hadvezért. „Hát nem vetted észre, hogy a szívét megláncoltam?”- mondta nyugodtan a fejedelem. Huncut szeme vil-lámló tekintete, a homlokába hulló kis bodor ezüsttel hamvazott hajfürtje alol már akkor sejtetette, hogy a 19. századi gróf Fáy Istvánnak és Káldy Gyulának.

Még Jókai Mórnak (Szeretve mind a vérpadig), valamint a későbben elszegődő Kodály Zoltánnak (Czinka Panna balladája), Csemer Gézának (1996-ban írt színmű) is és legutóbb a 2008-ban Dusan Rapos rendezte Focus Filmben is címszereplőként, ma pedig a pontosan háromszáz évvel ezelőtt született Czinka Pannára szívesen emlékezőkre - visszaköszön.

Czinka Panna legismertebb szerzeményei közé sorolhatók többek közt: a „Háromszáz özvegy nótája”,a „Halotti tánc” és az „Ősapáink dala”.Fennmaradt szerzeményei a legremekebb „hallgató magyar” fajtájúak, valóságos gyöngyök zenei tekintetben és minden  később szerzett e fajta művek mintájául tekinthetők.-jegyzi a Pallas Nagy Lexikona.

Igen kedves emlékezetű Czinka Pannára úgy gondolunk, mint a magyarnóta jeles képviselőjére, aki életének hatvanegy évében: díszruhájában, gyémántos gyűrűjével, mellé helyezett kedves Amati-hegedűjével, melyet Csáky bíbornoktól kapott ajándékba – tért vissza Sajógömör védelmező hantja ölébe 1772-ben, mint aki a magyar nemzet, II.Rákóczi Ferenc és a ma emlékezők szívét „megláncolta”.

A szülőföld barokk-klasszicista kastélyával szemben álló mellszobra őrzi emlékét. 

Az Endrődi Sándor 1897-ben írt híres verse ezt mondja, ezt súgja...

    Cinka Panna hegedűje,
          Hegedűje –
          Mintha csak a sátán maga
          Hegedűlne:
          Bűbájol a ringatója,
          Bolondít a keserűje.

          Ha vígan szól az a nóta,
          Az a nóta:
          Szent Dávid is táncra perdül 
          Fenn a holdba:
         A kerek ég csupa csillag,
         A kerek föld csupa rózsa.

          De mikor bús a nótája,
          A nótája:
          Beborul a csillagos ég
          Nagy rónája, -
          S mintha egész Magyarország
          Hervadozna, sirdogálna...

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

EPOLETT

MAGYAR TIMPANON

Hangösvény suttogás