Takaró

A gyengék gyámolítása lesz az erősek ereje; ha egy nép kultúráját annak szappanfogyasztása, akkor jóságát a takaró szélessége határozza meg. Lassan ható, lassan őrlő kísértések közé tartozik az elégedetlenség. És még - tegyük hozzá - a minden önmagadba vetett pillantás is boldogtalanabbá tesz, vagy ha magad köré tekintesz, elcsüggedsz, nyugtalanság tölt el. Bizony, sokszor sokat zúgolódunk. Panaszunknak nincs vége-hossza. Ha mindig kifejezni szégyenljük is, belül ott van: elhagytam barátaimat, szembehelyezkedtem családtagjaimmal, lemondtam annyi sok élvezetről, megfogható haszonról... Ezzel szemben mennyit kell áldoznom, tűrnöm, adakoznom, - mi lesz a jutalom? Nehezen látom meg vagy veszem észre, hogy gondok, szenvedések, nélkülözések éppen olyan szükségesek lelki fejlődésünkben, akárcsak testünknek a mindennapi kenyér. Ötletesen utalt a megelégedettségre az a szellemes amerikai, aki egy városban kihirdette: egy hold földet ad minden megelégedett embernek. A hirdetésre ezerszámra jelentkeztek. És így szólt az összegyűltekhez: Valóban megelégedettek önök? Igen, - zúgták mind feleletként. Miért szeretnének hát még egy hold földet is kapni, ha már csakugyan megelégedettek? E kérdésre elképedve oszoltak széjjel. Úgy volt, hogy egy falusi asszony, aki éktelen káromló beszédével elriasztott magától mindenkit, akiben jó érzés volt. Meghasonlott gyermekeivel is, s hogy ne kelljen velük laknia kiköltözött a szomszédos falucskába Haralyba. Hallgatag, mély magányában nagy nyugtalanság kezdte gyötörni. Már-már úgy érezte, hogy kész, és bele kell zavarodnia, ha békességet nem találhat. Ekkor valami csodás, titkos, belső sugallat arra indította, hogy vegye elő a Bibliát. Eleinte nem igen értette, többször abbahagyta de nem is tudott annak olvasásától megválni. S mire az egész Szentírást háromszor teljesen átolvasta, úgy érezte, hogy közelében van az Isten. Ő egymaga, magyarázat nélkül megérteti vele a nehezebb ígéket és percről-percre tanácsot ad neki. Élete boldoggá, bizonyságtevővé vált. Gyermekeivel, önmagával megbékült, megtisztult ajka és szíve. Csak hosszú, fárasztó út után, sóvárgott célhoz érő vándor tudja mit is jelent a lélek pihenése és szívének egész teljességével megnyugodva elmondani: jó itt lenni! Ilyenkor, ilyen mély csöndben, félálomban, csoda létben betakar az Isten. S mert a békesség a lélek egyik legnagyobb kincse; hiába mindened, ha békességed nincsen. Pusztító féreg rágja örömeidet, a legfényesebb utakon egyszerre váratlan aggodalmak szétszakíthatatlan köde ereszkedik reád, idegeid felőrlődnek hiábavaló harcokban, indulatos nyugtalanságod teherré teszi az életet környezeted számára, reád csap a halálfélelem és oroszlánkarmokkal marcangolja szívedet. Gond lehet a halásod is, mert sokan nem tudják honnan jöttél tavaszi virágzáskor és hová mész zord téli hajnalon. Óh, ha az Isten tudna nekünk békességet adni, megmérhetetlen nagy kinccsel ajándékozna meg bennünket: Nem Csurka Istvánt, hanem magunkat kellene takaró alá könyörögni. Mert – tetszik tudni! – már tapasztaltuk, mikor meg nem értettek, elhagyottak, talán félreismertek, vagy megvetettek voltunk: van még lehetőség az éjszakában meghallani a Nikodémuszi misztériumot:„Szükség néktek újólag születnetek.” Áldott szavait úgy mondta, életét úgy áldozta az Úr a Golgota keresztjén, hogy az Ő vére által minden bűnös, nyugtalan szív, ki megtér hozzá, boldog békességet találjon. A neki adott, benne való élet a pusztíthatatlan boldog békességnek élete, mert egyedül Ő a mi békességünk Igazán naggyá csak azok lettek, akiket betakartak, és akik ma is betakarnak.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

EPOLETT

MAGYAR TIMPANON

Hangösvény suttogás