CONDITIO SINE QUA NON


Létének törvénye határozza meg minden embernek, hogy hol tart életútján: a gondolatai, amelyeket jellemébe épített, - juttatták oda,- és életének rendszerében nincs egyetlen véletlen rész sem, hanem minden egy tévedhetetlen törvény működésének eredménye. 

Úgy tűnik, James Allen /1864-1912/: As a Man Thinketh remek művével Ahogyan gondolod „kiskönyv”- magyarra ford. Dányi Viktória a személyiségfejlesztés tekintetében az említett „tévedhetetlen  törvény,” eljut egészen addig, amíg  külső körülmények teremtményének tartja egy ember is magát, sodródni fog a körülményekkel: 
de amint ráeszmél, hogy ő teremtő erő, és képes rendelkezni lényének rejtett talaja és magjai felett, amelyekből a körülmények kifejlődnek, saját maga irányítója lesz. 
Azt, hogy a külső körülmények a gondolatokból nőnek ki, minden ember tudja, aki egy ideig gyakorolt önkontrollt és tisztulási folyamaton ment keresztül, - hiszen azt tapasztalta, - hogy körülményei pontosan olyan mértékben változnak, amennyire mentális állapota változott.

Conditio sine qua non determinizmusa az az emberi akarat és cselekvés mely a szabadság korlátozott voltát vallja, és a szabad akarat képességét összeegyeztethetetlennek tartja. A fatalista, pusztán logikai alapon igyekszik bizonyítani, hogy nem létezik szabad akarat. Ezzel szemben az összeegyeztethetőséget elvető, determinista szerint: nem a logikai, hanem a világ, azon belül az események folyását meghatározó törvények természet teszi lehetetlenné a jövőbeli tények és események befolyásolását. De az elmélet következménye mégis csak a fatalizmus, hit az elkerülhetetlen, megmásíthatatlan sorsban, és egyben megnyugvás az előre elrendelt végzetben: a szabad választás képességének tagadása.

„Szigorú” determinizmust másképp is értelmezhetjük. Az akarat szabadságát a determinista kétségkívül tagadni fogja. De nem azt állítja, hogy döntéseink nem befolyásolják a jövő tényeit, hanem hogy valójában a megfontolás és a döntés metafizikai képtelenség. Nem igaz ugyanis, hogy léteznének cselekvési alternatívák. Azaz, hogy cselekedhettünk volna másképp is, de valójában csak azt tettük, amit valóban tettünk. Döntések során különböző cselekvési alternatívák közül választhatunk, - csalódás, hallucináció, puszta illúzió. A tekintetben azonban nincs egyetértés a filozófusok között, hogy a kemény determinizmus elfogadásának milyen következményei vannak a morális felelősségre, illetve a viselkedésre, a döntések és megfontolások segítségével történő magyarázatára nézve.

Itt tevődik fel a kérdés, hogy a determinizmusból az következik-e, hogy döntéseinknek és a cselekedeteket megelőző megfontolásainknak semmilyen szerepe sincs cselekedeteink magyarázatában? Az következik-e tehát a szigorú determinizmusból, hogy nem különböztethetők meg a cselekedeteink a pusztán fizikai eseményektől?  Ez, a determinizmus értelmezésétől függ. Ha azt állítjuk, hogy a determinisztikus fizikai törvények elegendők ahhoz, hogy cselekedeteinket meghatározzák és magyarázzák, akkor tulajdonképpen eltekinthetünk attól, hogy a megelőző megfontolások, illetve választások segítségével magyarázzuk őket. Valójában mindent, amit teszünk, biofizikai események és állapotok közti kauzális szükségszerűség határoz meg. Annak, hogy a viselkedés magyarázata során néha tudatos választásokra hivatkozunk, csak gyakorlati jelentősége van, nem pedig metafizikai. Nem ismerjük részleteiben azokat a fizikai törvényeket és állapotokat, amelyek viselkedésünket sok esetben meghatározzák. S még ha ismernénk is őket, túlságosan bonyodalmas és fáradságos lenne azzal kísérletezni, hogy ezek kiszámítása segítségével értsük meg egymás viselkedését. Ezért az egyszerűség kedvéért a cselekvés indokaira hivatkozunk. De metafizikai értelemben a cselekvés tulajdonképpen fizikai esemény, amit a fizika törvényei határoznak meg.

A determinizmust értelmezhetjük más módon is. Feltételezhető, hogy a fizika törvényei nem elégségesek a viselkedés megértéséhez. Talán vannak olyan biológiai vagy pszichológiai törvényszerűségek, melyek nem redukálhatók a fizikai, vagy kémiai törvényszerűségekre. Ha léteznek a fizika törvényekre nem redukálható pszichológiai törvények, akkor nem kell azt állítanunk, hogy a cselekvés helyes magyarázatából kiiktathatók az indokok. Döntéseink talán valóban szükséges feltételei a cselekvésnek. Ám e döntések nem feltétlenül szabadok: a döntések tartalmát genetikai adottságok és a környezeti feltételek egyértelműen meghatározzák. Döntés nélkül ugyan nincs cselekvés, de dönteni csak egyféleképpen lehet: úgy, ahogyan a genetika törvényei és a környezeti hatások meghatározzák. A döntés folyamata talán nem, de az akarat szabadsága illúzió. Mennyiben tartjuk a döntés fogalmát értelmesnek akkor, ha feltesszük: valójában csak egyféleképpen dönthetünk. A merő szárazban a vízesés csodája még nem megértés – fizika törvényei nem elégségesek, mert a jelenség a zuhanásban őrzi méltóságát. Hogy a döntés vezet a cselekvéshez, fizikai viselkedésünket kísérő mentális epifenomén, azaz másodlagos fontosságú kísérő jelenség. Nem conditio sine qua non. Utat tör a gondolat, de merően értelmetlenné teszi a tudatos döntésen alapuló, és a kauzálisan szükségszerű események közti megkülönböztetést. Felelősségre lehet vonni azt, aki túl gyorsan hajt, és ezért veszélyezteti embertársai életét, mivel a gépkocsi sebességének megválasztása tudatos döntésen alapul. De nem vonhatjuk felelősségre a vulkánt azért, mert kitört, vagy egy szúnyogot azért, mert megcsípett valakit. De azért sem, ha a tényeket érvekkel alátámasztva ellenkező módon fogalmaz, miszerint a rossz könyv sem üres! – hibákkal van tele. A jelen bevezető tanulmány igazolja, hogy a felelősség-tulajdonítás értelmes – nem könnyű – dolog, amiért köszönet a Kempelen Farkas Tankönyvtárnak.

A determinizmus és az erkölcsi felelősség fogalmainak valamely összeegyeztethetősége mégis csak úgy lehetséges, ha feltesszük, hogy az erkölcsi felelősség fogalma végső soron a tulajdonságon alapul: 
azért tulajdoníthatunk felelősséget, mert a cselekvő nem tudja, hogy bizonyos alternatívák nem állnak nyitva előtte.

Az is igaz, hogy megvilágítani a fényt a legmeddőbb oktatás, és a döntés lehetősége: Viselkedjünk.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

EPOLETT

MAGYAR TIMPANON

MENE TEKEL