LÉNYEGE SZERINT


Lehetne bizonytalanságainknak hangot adni, mert nem eléggé ismert és kétségbe vonható a körülmény. 

Ez pedig a kiszámíthatatlan, határozatlan, aggályos helyzetdermesztő következményét az auktoritás, hiteles, tekintélyes személy vagy hatalom hiányát vonja maga után.

Lényege szerint a bizonytalanság mellé szegül a vonakodás is, ami mögött legtöbb esetben a félelem húzódik meg. A félelem pedig a megfélemlítésből származik, amely még a mai „demokrácia” törvénytelen velejárója. „A diktatúra a csönd, az elhallgatás, a demokrácia viszont a botrány helye és ideje – bármily paradoxul hangozzék is, - utóbbi évtizedeink ezt üzenik. Különösen a legutolsó, amelyben a demokrácia kiépülésének folyamata idétlen és ízetlen, galád és gusztustalan ügyeket „eseteket” sodort magával, a magyar sajtót cikksorozatok hálózták be: az ennek a tematikának az engesztelhetetlen birtoklásáért folyó küzdelem alkalmanként fontosabbnak tolta föl magát, mint az, amit egyesek csak rendszerváltozásnak, mások, - a vonakodóbbak - meg rendszerváltásnak neveznek.” – az idézet Alexa Károlytól.

Utassy József Krisztushoz című verse „Mintha lennél, mintha volnál, mintha töviskoronáddal rám hajolnál,”- első két sora tanulságos gyermekkori olvasmányomra emlékeztet: Nürnbergben egy fából faragott szobormű látható, mely Jézust tanítványai között ábrázolja. Az egyes alakok külön csavaron járnak. Tehát, minden apostol végtére: külső, belső alaki tekintetben, mint személyiség, egyéniség, jellem, - és sorolhatnánk tovább, - vonatkozásában csak magamagára hasonlít, a közös tanítványi elhivatás mellett. A tizenkét tanítvány mindenik alakja egyenként is lecsavarható anélkül, hogy a többi meginogna. Így az önálló egyéniség kibontakozásának lehetősége teljességgel biztosított. De ha a Jézust ábrázoló alakot csavarják le, az apostolok alakjai mind összeomlanak. Az összeomlás fenyegető veszélye itt van: nem elegendő a tizenkettő együtt sem a megmaradásra, a „talpon maradásra”. A nürnbergi szoborcsoport üzenete az apostolokon keresztül hozzánk szól. 
Jézus külön fogalmaz:
„Nálam-nélkül, semmit nem cselekedhettek.” Utassy pedig így rekeszti költeményét: „trónja túl zöld, ege túl kék, mégis mintha... mintha mégis leborulnék.”

Csak abból a második háborúból, amelyet gyermekként élhettem meg kicsinyke törpe-apostolokkal, mások a nagy világpolitikai zajlásban, világégésben, összehasogatott hazátlanságban, a vér és áldozat szülte „összetartozásból” megtanultuk, hogy vannak csavarok. Ilyen volt az 56-os forradalom és az ötvennyolcas megtorlás. De a népi demokrácia szovjet diktálta erdélyi autonómia csak megtévesztésül szolgált. Jóllehet amúgy minden történés, cselekedet logikus látszatú, de hát a fejlődő diktatúrabeli gondolkodás logikai tisztaságát még csak feltételezni is merő ostobaság volt. Sikeres ékverésnek bizonyult ez a taktikai gyakorlat, mert ezzel az apostolok elleni merénylettel, csavarlazítással egyre biztosabb lett a magyaroknak szánt napsütötte páncélkoporsó, hogy izzadjon az emberfia. /Gál Sándor/ 
A szabadság ilyen adagolásával csak nőtt a bizalmatlanság a magyar tömbben és vészesen erősödött a beteges önbizalom. A vérszemet kapott „megváltócskák” nagyhatalmi ambíciói egységromboló káros mivoltáról nem is szólva.

Ismét felködlenek a kilátásba helyezett romániai népszámlálás kapcsán az alattomos és még inkább alávaló /hitvány/ nemzetieskedő új köntösbe öltöztetett ötletek. A székely nem magyar! Igen! Hogy lazuljon a csavar. Mert, ha a székely nem magyar, akkor más. Mondjuk román, ha nem akkor török... 
Eddig eljutott a román nemzet nyelvésze Ceausecu is. Annyi különbséggel, hogy ő legalább tudta, mit csinál, mit akar. A „más” pedig azt jelenti, hogy valamivel nem azonos. Tehát nem azonos a tudat! A milyenség pedig minőség, illetve jelleg. Legyen ez tanulság a másság és milyenség fogalmával eligazodni nem tudók számára. Azt pedig Erdélyben és Ó-Romániában élők pontosan tudták és még pontosabban tudják, hogy a magyar az magyar. Az pedig egészen más, hogy van – és milyen nagyszerű, hogy van – székely-magyar, csángó-magyar, újabban török-magyar, örmény-magyar, de hogy sz.-magyar - azt nem hiszem!

Ma! Csak azért, hogy kevesebb legyen a magyar?

Lényege szerint csak magyar a magyar!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

EPOLETT

MAGYAR TIMPANON

Hangösvény suttogás