A tea mint társadalmi jelenség


Kiemelten az egészség védelmére, az élet meghosszabbítása reményében orvosság gyanánt fogyasztották a kínaiak a sokhimesek seregéből és többanyások rendjéből az örökzöld, sima, gerelyes, hosszú, fogas levelű növény, a teacserje (Camellia sinensis) forrázatát már a VII. században.
A kínai cserje örökzöld, rózsás virágával a távol-keleti gyarmatáru útján portugál és holland hajókon indult el a XVI. században, és mint élvezeti cikk érkezett Európába már a XVII. században. Forró égövi vidékek, titokzatos lankák báját, bajadérját, hódító szívélyességét hozta hozzánk szerelmet ébresztő mesebeli varázsitalként.
Korábban keserűen fogyasztották, az őshonos teaszertartás legfeljebb a gyömbérrel vagy csipet sóval való ízesítést engedte meg, míg a japánok három lassú kortyban, könnyű teasütemény kínálásával ceremonizálnak a teamester irányításával. Minden nép saját hagyománya a legkülönlegesebb: a teaszeretetről ismert angoloknál a tea tejjel honosodott meg. Az orosz tea Oroszországon át behozott kínai tea. A fogyasztási gondot a hazai teázónak az orosz—kínai „konfliktus" okozta, amikor a gyanakvó elárusító így tette fel a kérdést: Nos, kínai vagy orosz tea legyen? A válasz így hangzott: kávét kérek! Egy ír vagy brit nehezen értené a terminális áttérést a teáról a kávéra.
Tealegenda szól a tea felfedezéséről, miszerint Kr. e. 2700-ban Sen Nung a kínai birodalomban tett utazásai során forralt vízzel teli csészéjébe egy cserjéről néhány levél hullott. A véletlen művének tekinthető csodaillatú ital tetszett a császárnak, és azután 397 éve nekünk is. A távoli Kína, Észak-India, Dardzsiling, Srí Lanka, Afrika, Dél-Amerika árasztja az egzotikus kultúrák hangulatát. A magunk tealegendájáról (értsd: kínai vagy orosz tea!) még csak annyit, hogy a döntéshozatalban annyira voltunk passzívak, mint a nő a fogamzáskor. Igaza van Erdély Miklósnak, aki így fogalmazott: csak az új megy ki divatból!
Ízesített teák a szerelmesek beszédmódja szerint neveztetnek szórakozóhelyi teáknak. Találóan mondja Ferenczy Éva, hogy ezekbe növényi illóolajokat, virágszirmokat, fűszereket, szárított leveleket kevernek. A gyógy- és gyümölcsteákból a teacserje levele sokszor ki is marad, de egy gyertyafényes vacsora méltó befejezését elősegítheti. A karácsonyi teához 2—2 dkg rózsaszirom, ápolka, legyezőfűvirág, 1 dkg jázminpakóca (guaranai indiánok által használt őshonos édesítő növény), sztívia szükséges. A keveréket egy liter vízzel leforrázzuk, hozzáteszünk egy rúd vaníliát és egy felkarikázott citromot. Harmincperces állás után leszűrjük, és ízlés szerint kevés konyakot vagy rumot keverünk hozzá. További vágyfokozók szerelmeseknek pl.: bazsalikom, borsmenta, rozmaring, gyömbér, sáfrány vagy zsálya.
A tea egyben a hosszú élet titka. A Camellia sinensis számtalan anyagot tartalmaz, mint polifenol, metil-xantin, aminosav, lipid (zsírsav, amely az aromáért felelős), illékony vegyület és ásványi anyag. A teakivonat hatékonysága az élő szervezetben: az immunrendszerre, nyirokszövet-daganat növekedésének gátlása; emlődaganat és bőrrák növekedésének gátlása; megsemmisíti a hepatitis C-vírust; tüdőrák, mellrák, gyomor- és vastagbélrák, csont- és prosztatarák gátlása, illetve az állapot stabilizálása, a fájdalom jelentős csökkentése; támogatja a kemo- és sugárterápia pozitív hatását. A zöld tea felgyorsítja az anyagcserét, zsírégető hatása van. Antioxidánsai megkötik a szabad gyököket. Ezek a molekulák felelősek a rák kialakulásáért. A szívbetegségekkel is szembeszáll, megelőzi a fáradtságérzetet. Növeli a szellemi teljesítő- és koncentrálóképességet.
Végül hozzájárul emberhez méltó életminőségünk biztosításához.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

EPOLETT

MAGYAR TIMPANON

Hangösvény suttogás