AKARATI RÉSZ


Lélek akarati része egy meghatározott célú egyesülés, az ellentétek egységének (harcias agresszió, akarati és a szelíd szeretet, az értelmi) felismerésében: így nem két külön lelki képesség megnyilvánulása, hanem egy és ugyanazon lelki képességhez, a thümoszhoz tartoznak.

Ugyan ki mondhatná boldognak azt, akiben egy szemérnyi bátorság, józan mérséklet, igazságosság és megfontolás nincs. Még a mellette röpködő légytől is retteg, aki semmitől, még a legnagyobb kicsapongástól sem tudja megtartóztatni magát, ha elfogja az evés vagy az ivás vágya. Aki egynegyed obulusért (aprópénz), is kész tönkretenni leghűbb barátait, és aki józanság dolgában annyira botor és tévelygő, akárcsak egy kis gyermek vagy egy eszelős. Többen azt hiszik, az erényből kevés is elég, bezzeg a pénzben, vagyonban, hatalomban, hírnévben és minden ilyesmiben határtalan túlzásra ragadtatják magukat. 

Nem a javak segítségével szerezzük, tartjuk meg az erényt, hanem fordítva, és hogy az emberek között a boldog élet, - akár öröm, akár erény - akár mindkettőben gyökerezik. Inkább azoknak jut, akiknek lelkülete és gondolkodása gazdag a kitűnő tulajdonságokban, viszont a rajtuk kívül eső javak birtokában mértéket tartanak, nem pedig, akiknek ez utóbbiakból a kelleténél is több van, de az előzőkből ugyancsak hiányt szenvednek. 

Mint nemzetigazgatási egységhez kapcsolódó várományosok (a nemzet törvényes örökösei!) Arisztotelész elméleti felfedezéseiből (Politika, VII. könyv) egy bizonyos magunkfajta közösségét ismerhettük fel. Ehhez még annyi tartozik, hogy minden közösség nyilván valami közjó (pro bono publico) megvalósítására alakult (mert hiszen az emberek mindent a jónak látszó cél érdekében tesznek), világos, hogy noha mindezek valami jó elérésére törekszenek, a legfőbb jó elérésére elsősorban mégis az a legfelsőbb rendű közösség törekszik, amely a többit mind magában foglalja. 
Ez pedig a Kárpát-medence.

Csak egy tanulságos összeállítás segít meg és helyez el a szemléletben, illetve a tisztánlátásban, melyet Czikó Árpád tett közzé Számvetés címmel. 
Tizenhét év. 
Ez a történelemben semmicske, apró idő, néha megtelik nemzetpusztító tragédiákkal, mint egykor Mohácstól a török berendezkedésig, de megtelhet nemzetet felemelő építkezéssel, mint máskor: 
az 1832-es reform-országgyűléstől a szabadságharcig eltelt több mint másfél évtized.

Íme, épp ennyi, tizenhét évünk adódott – hatalmas csapások sora után – végre újból egy független Magyarország felépítésére. 
Nem volt könnyű: 
infláció, munkanélküliség, válságok, kis háborúk, merényletek környékeztek bennünket, nagyhatalmak és kelletlen szomszédaink acsarkodtak ránk. De sikerült. Hazánk lakossága e másfél évtizednél alig több idő alatt 1.639.479 fővel növekedett. Alap- és középfokú iskoláink száma 7418-ról csaknem a duplájára: l3.780-ra, óvodáinké 975-ről 1.140-re emelkedett. Új kór házakat 160-at is építettünk a kezdetekkor meglévő 187 mellé, s bennük megkétszereződött az orvosok száma. 
2.628 km elsőrendű országutat építettünk, vasútvonalaink hossza 8.671 km-re nőtt, ebből 243 km-t villamosítottunk – magyar találmány alapján.

Dízelmozdonyok gyártásában pedig világelsők lettünk! Duna-tengerjáró flottánk összeköti vízi útjainkat a világtengerekkel. Államadósságunkat az időszak felére kifizettük, sőt el tudtuk engedni a gazdák összes tartozását. Megteremtettük a mindenkire egyaránt vonatkozó szociális ellátórendszert, biztonságos működéshez szükséges vagyonnal látva el a nyugdíj-és betegségbiztosító intézeteket. Ingyenes gyógyszert kapnak az egyre növekvő számú cukorbetegek. Budapest (gyógy) fürdővárossá vált. Nyaralótelepeket építettünk a munkásoknak a Dunakanyarban, a Soroksári Duna ágban: a tisztviselőknek a hegyvidéken és a Balatonnál. Filléres vonatok szolgálják a hétvégi kikapcsolódást. A közszolgáinak (közüzemek dolgozó, köztisztviselők, közalkalmazottak) vasúti, üdülési, biztosítási, közüzemi díjbeli és egyéb kedvezményekkel honoráltuk áldozatos munkáját. Mindehhez a világ egyik legértékállóbb valutájának megteremtése is járult. Politikai téren önállóságra törekedtünk. Korlátok közé szorítottuk a szélsőséges pártok működését, megtiltottuk a horogkereszt használatát, és az Egyesült Államokat  másfél évtizeddel megelőzve /!/ eltöröltük a máskülönben csupán ideiglenesen bevezetett numerus clausust.

Aztán persze nem az 1990-2007 közötti tizenhét évről szólnak ezek az adatok, hanem egy másik időszakról. 
Horthy Miklós kormányozta ekkor a világháborút, spanyolnáthát, eszeveszett vörös terrort, és Trianont elszenvedő Magyarországot – vagyis a 1920 és 1937 közötti, a még új világháborútól mentes korszakról szól az írás. 

Adataim pontosak. 
A „boldog Kádár”- korszak alatt kiadott enciklopédiafélékből szemelgettem őket, legfőképp az 1982-ben megjelent Magyar Történelmi Kronológia (Akadémiai Kiadó). A milliószámra előforduló munkásmozgalmát szócikk közé nyilván nem a gaz Horthy fasiszta érát dicsérendően pöttyentették ezt a néhány adatot, így bátran elfogadhatjuk hitelesnek mindet. 
Természetesen – írja tovább Czikó Árpád – felhasználtam saját jegyzetanyagomat is. 
Lássunk ezekből is egyet! 
Nagyanyám, Sárközy Istvánné, született Bleszkányi Irén – a Csobánc utcai elemi iskola tanítónője – 275 pengő nyugdíjra volt jogosult. Egy pengő ma 1200-1300 Ft-nak felel meg, bár az írásom megjelenéséig ez még változhat gyurcsányilag. Unokája (kétszer hosszabb munkaviszonnyal, néhány diplomával és egy vasas szakmával) mindegy a negyedét-ötödét kapja ennek a nyugdíjnak. Jó-jó – mondhatja az iskolázott olvasó –, de az elnyomó értelmiség (tanítónő) kivételezett helyzetben volt, a szegény munkások pedig folyamatosan nyomorogtak. 
No, jómagam egy megbélyegzett osztályban érettségiztem (Antall József volt az osztályfőnökünk) kényszerűségből Angyalföldön dolgoztam évekig, s tanultam szakmát. S nemcsak szakmát tanultam az öreg szakitól, hanem azt is, hogy az esztergályos kétszeres úr volt (Herr Dreherr), és glaszékesztyűben, keménykalapban ment be dolgozni a Lángba, Ganz-Mávagba – s az általa gyártott diesel-vonatok máig vidáman szolgálják a dél-amerikai közlekedést. Üres óráiban nem maszekolt, hanem énekelt a gyár kórusában, evezett a gyár csónakházában, sportolt kötelezően (úgy bizony!) előírt s felépített gyári sportpályán – tehette, mert feleségének nem kellett dolgoznia. Gyermekei pedig – óh, borzalom! – a hazáról tanultak az iskolában. A hazáról. Természetesen – mai szóval – „vesztesei” is voltak e kornak, Gyámolításukra ott voltak az ONCSA-házak, az ínség-akciók, a tehetségmentő szolgálatok... Tehettünk, amennyit tehettünk. Hisz ne feledjük: ebből a tragédiákkal induló 17 évből 3-4 év a Nagy Gazdasági Világválság – épp a közepét! Hogyne lettek volna „vesztesek”! 
Hisz az egész Magyarország vesztes volt!

És hogyan is állunk azzal a rémületes Horthy-fasizmussal? 
Mindenekelőtt szögezzük le: a fasizmus és nácizmus két különböző dolog, elemi tudatlanság és gonosz indulat összekeverni a kettőt. Horthy alatt nálunk se fasizmus, se nemzeti szocializmus nem volt! Szálasi más eset: az valóban náci típusú rendszer volt. Később, és idegen hatalom katonai megszállása alatt. (Csupán zárójelben, dőlt betű: ma Magyarországon új politikai fogalom született meg: a nemzeti szocializmus ikertestvére, a nemzetellenes szocializmus). Nem volt hivatalos ideológia a történelmi jog- és szokásrendszer durva leváltására, majd erőszakolt helyettesítésére. Nem uralta egy, egyetlenegy politikai irányzat a médiumokat, és hallatlan választék: 1500 lap, s ebből mintegy 400 politikai jellegű jelent meg e korban! És bizony nem tartotta rettegésben semmiféle terrorrendszer a lakosságot. Csupán az értékeket tisztelő, azokat megőrző s továbbadó konzervatív világ volt. Beszélő a neve: értékkonzervatív.

Természetesen nem volt XXI. századi értelemben vett demokrácia, már csak azért sem, mert a XXI. század elejéről van szó. A mai fogalmak visszavetítése egy más korra elemi tudatlanság vagy gonosz indulat – valószínűleg mind a kettő! Mai politikailag korrekt mércénk szerint valóban antidemokratikus a szélsőséges pártok korlátozása. Akkor nemzetet mentett. Valóban volt cenzus (1920-tól 50%), viszont nem döntötte el végzetesen az ország és a nemzet sorsát néhány tányér levessel vagy lejárt szavatosságú tésztacsomaggal, esetleg a nyugdíjasoknak adott 500 Ft-os utalvány szavazatra. Tekintélyuralmi rendszer? A Kormányzó csupán egyszer küldhette vissza megfontolásra a képviselőháznak a törvényjavaslatokat – emlékezzünk Gönz papára, mit művelhetett az Antall-kormány törvényeivel! A puszta tekintélyt megérdemelte, mint tisztakezű, becsületes, erős akaratú magyar vezető!

Milyen messzire kellett elmennünk ahhoz, hogy közelebb kerüljünk az alábbi 

F e l h i v á s h o z

Lelkesedéstől áthatott, Vitézi Rend Kárpát-medencei Tartomány, Nemzetes Asszonyok, Nemzetes Urak a vitézi és származással járó méltóságjelvényekkel az egész Kárpát-medence, történelmi Magyarország képviseletében főhajtással állnak meg  –  lélegzetvisszafojtva, feszült figyelemmel – emberi, vitézi voltuknak és értéküknek fölemelő tudatával, ma,  2010. február 27-én a VITÉZI REND, a jobb ügyhöz való őszinte csatlakozás buzgalmával, a megérdemelt meggyőződéssel, itt Kenderes városában, a Horthy-kastély előtt, ahol született vitéz nagybányai Horthy  Miklós,  Magyarország kormányzója és a VITÉZI REND megalapítója, az Ő nagysága és méltósága emlékére állított szobor előtt, most ünnepélyesen kijelentjük Isten és ember előtt:
Ugyanazon nemzet – bárhol is éljünk a világon – fiai és leányai vagyunk.
Csak a halál – nem a határok – választ el egymástól.
Itt az idő – a nemzeti önazonosságunk védelmére.
Szerepvállalásra kérünk és hívunk minden nemzetét szerető és az üggyel azonosulni tudó magyart.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

EPOLETT

MAGYAR TIMPANON

Hangösvény suttogás