ATTITŰD VAGY UTÓVÉDHARC


Látszólag energiatakarékos megoldásnak mutatkozott a holokausztra való emlékezés együtt a második világháború polgári áldozatai, a munkatáborok és gettók meghurcoltjaival: tegyük hozzá, vallási és nemzetiségi különbség nélkül. 

Kisborosnyó olyan halmaztelepülés, ahol az emlékpark üzeni, hogy a kisebbségek jogosultak történelmi hagyományaik, nyelvük ápolására és fejlesztésére, tárgyi és szellemi kultúrájuk megőrzésére és gyarapítására. A Péter Pál napján közszemlére emelt emlékjel is ezt célozza. A Nyíres Lokálpatrióta Kör a zsidók elleni népirtás szomorú emlékét idézi magyar, héber és román nyelven, szótlanul. 
Majd az emlékművel  gazdagodott parkban kezdetét veszi a megszokott, általánossá is vált gazsulirozás (mely óvatosságra int a nemzet, nemzetiség fogalmi rendszerében) ünnepi beszédek sora. Vitéz Damó Gyula ny. tanító a Kör elnöke és "szíve-lelke" a 49. meghurcolt és hét túlélő zsidóról szólt tárgy és tényszerű dokumentáltsággal. A héber Roth Tibor megemlékező a Romániai Cionista Mozgalom nevében, elnök minőségében beszélt, kiemelve azt a gondolatot, hogy a gyűlölet nem oldja fel a haragot. Jövőképében helyet talál a megbékélés: a szeretet mindent felold, és Isten a szeretet. Az Országos Vitézi Rend több tagjának kíséretében a székkapitány beszélt.
Ugyancsak a véres gyászos tragédiát idézve tisztelendő Balázs Imre plébános a hely szellemétől indítva, az igazmondás terhe alatt méltóságosan bár, de nemzeti számadásra szólított fel. Szomorú, hogy a román politika mindmáig nem szembesült ezzel a kérdéssel. 
Ez az egyenes attitűd, s ha úgy tetszik utóvédharc. A megemlékezés komolyságát és méltóságát csak fokozta Csutak  Tamás, Gál Lajos Futókör és Elekes Szántó András tanárok gitárkísérő héber énekszáma.
Utóvédharc időszerű következtetését államalapítónk Intelmeiből idézzük: " Mert amiképp különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő... Ennél fogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsd, és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak". Mert az etnikai türelemnek ez a szellemisége fémjelzi a közös alkotótöltetű, társadalmat átfogó vezéreszmét. A lekicsinylő, kérdéseket elnémító, tudattompító magatartás meggyilkolja a nemzet  és egymás iránti szeretetet.  
Egymás megismerése, kérdéseink világos és érthető megfogalmazása és a penitencia elengedhetetlen követelmény. Mert van zsidó  kérdés és így tovább...
"Csak az együvé tartozás és az egymásra utaltság tudata, mely képessé tesz  és erőt ad ahhoz, hogy egymást megvédjük és vállaljuk a közös sorsot. Egy nép, melynek ilyen nemzettudata van, képes megoldani sorskérdéseit." Nehéz, roppant nehéz feladat - mondjuk Kőrösi Máriával. Számos példa azt mutatja, hogy sokan eme nemes eszmének csak külső jegyeit teszik magukévá, de mi, akik itt születtünk és életünk nagy részét itt éltük le, szinte minden eseményre emlékezünk. A következő generáció már kevesebb emléket tud,  ha a történelmi múltból adódó tapasztalatokat nem hasznosítja.
Itt ma fájó emléket állítunk magyarok, zsidók, románok, mint tanúk, azoknak, akiknek a gyűlölet forgószele annyi tragédiát okozott. Azonban így is őriznünk kell, rozsdás kardként az emlékeket.
Az emlékművet a zsidó rabbi héber, a református és római katolikus lelkész magyar, az ortodox pap román nyelven áldotta meg. A megemlékezés koszorúzással folytatódott: a fentebb említettek és Kovászna Megye Tanácsa részéről Henning László János alelnök helyezte el a kegyelet jelét. Végezetül a Hallgass meg Izrael pásztora kezdetű éneket énekelték az egybegyűltek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

EPOLETT

MENE TEKEL

MAGYAR TIMPANON