CREDO


Legalsó és legfelső szinten, a társadalom életének úgyszólván minden területén, a történelem folyamán a nemzet erkölcsi arculatát úgy igyekeztek kialakitani hogy lehetőleg jól megfeleljen az általános és európai igényeknek. 

Ez a krédó, kiállás valami mellett, hitvallás, vagy alapelv, amely mind a magán, mind a közösségi életet az ügyhöz való viszonyában hitelessé tette.

Lapidáris kifejezésmódja körülirja, megmagyarázza és meghatározza a jelzett dolog fontosságát. Az értelmezésnek jelentéstani (szemantikai) arculatához csak annyi tudnivalót fűzünk, amennyi a fogalom azonositásához és egyértelmű megkülönböztetéséhez okvetlenül szükséges. Mert a Credo mind a magyar irodalmi nyelvben, mind a köznyelvben megőrizte szentséges (sacralis) eredetét., kisugárzását. Tegyük hozzá, a nehéz, vérzivataros időkben, ami egyfajta biztositéka annak, hogy erkölcsi szintjét keblén, szivében őrizte a magyar nemzet.

Utóbbiakat, és minden társadalmi érvényű jelentést kivánunk helyénvaló általános tiszteletben megőrizni és továbbitani a következő nemzedékeknek, mint egyedi és közösségi, testületi megfogalmazású hitvallást, a hiszekegyet, az egyetemes keresztény egyház hitvallási formuláját. Ugyancsak az ezzel a szóval kezdődő imákat, melyekben személyes elkötelezettség, ünnepi bizonyságtétel fogalmazódik meg a „hiszem és vallom” responsoriumokban, vagy a zenés misék harmadik tételét (a misébe illeszkedő hiszekegynek zenei feldolgozását).

Credo, quia absurdum – Hiszem, mert képtelenség, /(latin) a magyar szótártani értelmezése tartalmi érvényt szerez a „hiszem” kifejezésnek. 

A.
1/. Kétségen felül valónak, igaznak tart, mond.
2/. Valamely személy, dolog létéről meg van gyöződve.
3/. Vél, gonol, gyanit, valószinünek tart.

B.
1/.Bizik.
2/. Hitelt ad.
3/. Dolog, személy létéről, esemény megtörténéséről meg van gyöződve.

Hisz – hiszen – hiszem:
1/. Oly dolgok elmondásánál használt felkiáltás, amelyről megvagyunk gyöződve.
2/. Neheztelést jelentő felkiáltás.
3/. Cáfoló felkiáltás.
4/. Fenyegetöző felkiáltás.
5/. Gúnyból használt felkiáltás.
6/. Kérkedő felkiáltás.

Szent István jobbkeze, Szent Jobb megtalálásakor Nürnbergben  l484-be  legelső magyar nyelvű nyomtatványban tesznek hitet:
                     
Eredeti szöveg                                          Mai irással

O deucheoseeges zent job keez,             Ó csicsőséges szent jobb kéz,
melet magiar ohaitua neez,                     Melyet magyar óhajtva néz,
draagha genche neepeunknec,               Drága kincse népünknek,
nag  eoreome ziunknec.                         Nagy öröme szivünknek.    

Ilyen, politikai Credo a sokszor, makacsul emlegetett gondolat,” hogy a magyarság valamennyi bajának legfőbb forrása széttagoltságában, a nemzeti érzés meggyengülésében keresendő.” (Gömbös Gyula)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

EPOLETT

MAGYAR TIMPANON

Hangösvény suttogás