E P I D E I K T I K A


Létokát az epideiktikus megnyilvánulás leírásának szándékában látjuk, hogy a 2004. december 5. és 2010. május 26 jó és rossz klasszikus párharcában, de miért is ne mondanánk közérthetően:

a világ teremtése óta, végre: 
EGY A HAZA.

Létokát annak, hogy a Magyar Országgyűlés elfogadta a magyar állampolgárságról szóló törvénymódosító javaslatot, amely biztosítja a határon túli magyarok számára, hogy egyszerűbben és kedvezményesen szerezhessék meg a magyar állampolgárságot.

Úgy nemzetpolitikai áttörésként a Kárpát-medence egy országa nyilvánította ki saját akaratát, de ehhez szükség volt és lesz, a logikára ügyelő, helynek, időnek és alkalomnak megfelelő, változó, bővülő és célokhoz igazodni tudó egyéniségre, személyiségekre, aki a KELLŐT MONDJA HELYESEN! 
Nemzeti „arcteremtő karakterében” oldódik fel az epideiktikus, (ünnepi, díszes, nem retorikai szakkifejezés!) legerősebb szófordulat, a könyörület érzésének kifejezésére - epidiktika. 

Könyörület egyedül az Istentől, aki szerette – most már újból kezdi – igazán szeretni ezt a sokat szenvedett Nemzetet. 
Hírüladása annak, - a magyarsággal szemben ellenséges politikai akaratnak,- hogy a kedvezőtlen kimenetelű magyar népszavazást követő MAGYAR TEGNAP eredménye lesz az is, hogy a Kárpát-medence magyarsága élni fog az EU biztosította elkülönüléshez való jogával is.

Csupán a véletlen (?) egybeesésre utalva, hadd idézzem Adamik Tamás témavezető professzor Fodor Krisztina, Nagy Konstantin alakja a Panegyrici Latini tükrében szakdolgozatából az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, a műfaj hagyományai bevezetőjében, arra hívja fel a figyelmet, hogy a tartandó beszéd (írás)  szövegezésében magasztalni mindig a tárgynak megfelelő stílusban kell. 
Arisztoteles hármas felosztásában az epideiktikus beszéd ünnepi szónoklat, amelynek témája egy isten, egy ember, egy város dicsérete. A későbbi görög és latin rétorok elfogadták a definíciót az epideiktikus beszédről. Következésként, nem lesz könnyű dolgom illő módon méltatni ORBÁN VIKTORT.

Igaz, Isokrates úgy vélte, hogy „Helené magasztalása” csupán védelem és nem magasztalás. Erre is alkalmas volt kedvenc irodalmi formája az epideiktikus beszéd. Ezért választottam ezt a műfajt! – és nem védelemre.

„Az ördög nem alszik” – inkább az ördögöt nevesíteném, mint akire most utalok - erre is van, illetve ezekre is egy kifejezés: Lappália. 
Jelentése, semmiség, jelentéktelen dolog. A Magyar Etimológiai Nagy Szótár (Tótfalusi István) ezt írja: a német Lappalie átvétele latinosított végződéssel, „törlőrongy”, származéka maga is tréfás latinos képzés a „persolania” (személyes dolgok) és hasonló szavak mintájára.

A pánhellén összefogást hirdető politika egyik vezető ideológusa volt, ezt tükrözi a Kr.e.380-ban megrendezett olimpiai ünnepségre írt felhívása, amelyben kijelenti, hogy célja a politikai tanácsadás volt (hogy a görögök egyesüljenek), de beszédének nagy részét Athén dicséretének szentelte annak igazolására, hogy e sszövetségben nem Spártát, hanem Athént illeti meg a vezető szerep. Legcsiszoltabban ebben a művében jelentkezik jellegzetes prózastílusa, amelynek uralkodó értéke az egyenlőtlenség. Nagy óvatossággal kerülte a kemény hangok kombinációját és csaknem teljesen kivédte a szavak közti hiátust néha elisióval vagy krasisszal, de többnyire inkább a szavak gondos megválasztásával és elhelyezésével úgy, hogy a magánhangzók nem kerültek egymás mellé. Gondolatmenete világos és érthető, nincs törés a beszéd szerkezetében. Emellett Isokrates nagy érdeme az is, hogy noha tradicionális témát dolgoz fel művében, azt saját korának speciális körülményeihez és gondolatvilágához igazítja.

Az Orbán Viktor, Semjén Zsolt, Kövér László és Németh Zsolt által jegyzett javaslat értelmében a jogszabály augusztus 20-án lép hatályba, de csak 2011, január 1-jétől kell alkalmazni. 
Lappáliáék nemmel szavaztak.

A portré retorikai jellege epideiktikus.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

EPOLETT

MAGYAR TIMPANON

MENE TEKEL