H O L D S Z Í N


Lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés. (Shakespeare III, 1. Hamlet monológjából To be or not te be, that is the question)  Nem sivár társadalomtörténeti értekezés, hanem a nemzet életének szétágazó küzdelméből egy csodálatos, sokoldalú emberi portré ez, melyet megeleveníteni  kíván az emlékezés. Az iszonyat és fájdalom epikus remegése a vér csillogása, mely a gyűlölet mélységéből a mérhetetlen szeretet egére emeli a tekintetet: előbb szabadságot, majd hitet remélve.

Ugyanaz, a dal és a könny rejtett forrása, a bibliai Noé özönvíz utáni szivárvány „aranyparitása”: vörös, narancs, sárga, zöld, kék, ibolya. „Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között.” (Gen. 9, 13) Isten ígérete az Életre és nem a színekre  utal. Földrészünket érintő védtelen népek ellen irányuló uralkodói terror eredménye a mindenkori ösztönös ellenszegülés, lázadás és forradalom. A legtöbbször szomorú kimenetelű, de mégis „győzelmes” -nek vélt események epizódjai tisztán és mélyen mutatják a tudatos hajnalhasadást.

Chile hatalmas drámájának írója Valentin Teitelboim így örökíti meg fájdalmas színekben a történteket: sápadt színe a napfény minden változásával elváltozott, mint a vadgalamb nyaka. Zöld és ibolya árnyalat szóródott szét a föld sebein, hamu hullt az égből, gyöngyös homály szivárványozta a sivatagot. Holdszínbe öltözik a zordon haza. 

S a magyar „dies irae dies illa solvet saeclum in favilla”-t /Ama nap a harag napja, az a nap a világot hamuvá teszi – az utolsó ítéletről szóló középkori himnusz kezdő szavai / ki fogja megírni? Vagy meddig lesz még „defficilis”, azaz kényes kérdés a jogfosztott színekbe-menekült magyar ember színfoltja, színértéke felől érdeklődni?

Ismert meteorjelenséget idézünk, melyre most ötvenöt év elteltével emlékezünk. 1954. október 25-én, hajnalban feltűnően fényes, megkapó szépségű, viszonylag hosszú ideig látható jelenségnek lehettek tanúi Magyarország egész területén a szabad ég alatt vagy a házak ablakainál tartózkodók – írja Ponori Thewrewk Aurél. A ritka és érdekes meteorátvonulás körülményeinek tisztázása céljából az Uránia Csillagvizsgáló igazgatója, Kulin György a napilapokon át felhívást intézett a nagyközönséghez: aki látta ezt a „meteorikus tűzjelenséget” a feltűnés időpontjára, a meteor mozgási irányára, színére, esetleges hangjára vonatkozó észrevételeinek leírását küldje be az intézet címére. Rövidesen mintegy 1600 levél érkezett. A levélírók között volt nyolcéves kislány, 76 éves földműves, híres fizikus és Kossuth-díjas író is. A leírások különösen a meteor színeinek ecsetelése volt változatos a női levelekben: világosan ragyogó türkiz, hajnalpiros, áttetsző ezüstös, gyengén átszőve zöldes fénnyel, halvány nemzetiszínű, fehér, habfehér, hófehér, zöldesfehér, sárgásfehér, izzó fehér, vakító fehér. Volt sárga, citromsárga, narancssárga, tengerzöld, neonzöld, sötétzöld, szentjánosbogárzöld, fehéreskék, halványkék, sőt ibolyántúli kék, lilásbordó, hideg, szivárványszínű, nemzetiszínű, hullócsillagszínű, de volt „holdszínű” is. És ez érdekel minket!

A szerző nyomatékosan hívja fel a figyelmet arra, hogy a jelenség megfigyelése útján szerzett ismeretek és következtetések lényegesen tágabb körre vonatkoznak, mint a csillagászat. Az elmondottakat és a következtetéseket ezért mindazoknak hasznos lenne megismerni, akik a múlt korokból származó írásos emlékek tanulmányozása révén óhajtják megtudni az igazságot: akik szemtanúk beszámolói alapján írják meg egy-egy esemény lefolyását: akik feltétlen hitelt adnak egy, három vagy akár ezer szemtanú elbeszélésének – beleértve a sajátjukat. Az emberiség történelmét „megbízható szemtanúk” közléseiből állították össze. /A Természet Világa, 1964.október/.
                                    
A Hold színe
Milyen színű a szomorúság? – kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt.
Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?
Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
Az álmoknak is van színe?
Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.
Milyen színű az öröm?
Fényes, kis barátom.
És a magány?
A magány ez ibolya színét viseli.
Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd  neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol..A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?
Pont olyan, mint az Isten szeme – válaszolt a fa.
Na és a szerelem?
A szerelem színe a telehold.
Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! – mondta a csillag.
Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett.
/ Alkyoni Papadaki /

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

EPOLETT

MAGYAR TIMPANON

Hangösvény suttogás