K U L C S L Y U K


Látvány szelíden búcsúzik a nyár, a költöző madarak és elindulnak gyermekeink a harmincöt hétből, l73 tanítási napból álló 2009-2010-es tanévbe az oktató-nevelő munkát végző pedagógusainkkal: a szakmai, anyagi és személyi feltételek biztosításával. 

Mert ezen fáradoztak a tanfelügyelőségek – akiket eddig csak bírálat ért. A pedagógusoktól azt várjuk, hogy segítsék tanítványaik képességének, tehetségének minél sokoldalúbb kibontakozását, személyiségüket tisztelve, neveljék őket méltóságos kötelességtudásra, vidám fiatalokká. Nagy tényező a rendszeres oktatást nyújtó intézmény a társadalmi életben. Jó tudnunk, hogy minden nagydolog először a szívben születik. A tanulóból akkor lesz tanítvány, ha érzi, hogy „szívben hordozott”. Az Iskola a társadalom, a nemzet szíve. Legtöbbször a kulturált, minden igényt kielégítő oktatás megvalósulását várjuk a felújított és korszerűsített, széppé tett iskolában, tegyük hozzá – biztonságos környezetben.

Úzussá vált iskolai évkezdéskor a szülők felkérése, hogy legyenek - korábbi jogszokás szerint - társai, partnerei a tehetséggondozó vagy éppen felzárkóztató integrációs nevelés feltételrenszerében, célszerű biztosításában. A szülő fogalmában az apa, illetve anya, a gyermek szempontjából az, aki őt szülte, és a szívben hordozott álmok megvalósulásának együttesét értjük. Mert a gyermek, nevelő és szülő hármasságában rejlik az egység: szülő – hely – föld – haza. Az élethosszig tartó közös tanulás Isten ajándéka, hogy ne úgy legyenek immár naggyá a mi gyermekeink, hogy egymást sárral dobálják és ki kinél lesz hangosabb, hanem akármi is történjék velünk ebben az esztendőben, mi mindig otthon maradunk: egymás szívében.

Csak gyűjtögettem a perceket, mint mókus a mogyorót. Sokan így gondolnak az időre, fel akarják halmozni, ahelyett, hogy próbálnák megélni – üzeni Charlie Huston. Vigyázzunk az időre, mert velünk „csinálódik”/íródik / a történelem. Mediterrán mítoszok, szállóigék, Tagore-mondások szégyenülnek meg, nagy jeles pedagógusok, tudósok idézik, magam pedig közvetítem Schramek Kornélia Goethe szavait: „A gyermekeknek két dologra van szükségük: gyökerekre és szárnyakra.”

Igényt kielégítő gyökér a szív, a szülői ház, az a szeretet és gondoskodás, amelyet magukkal hoznak a közösségbe kerülő vagy visszatérő gyermekek. Ezt a gyökeret, sokszor hajszálgyökeret - melynek megsemmisüléséhez nagyon kevés hiányzik - a gyengébb képességű, hátrányos helyzetű gyermek „szárnyaláshoz” a nevelő szíve kell!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

EPOLETT

MENE TEKEL

MAGYAR TIMPANON