L A B I R I N T U S


Lamia, Poszeidón (tengerek istene) lánya, Zeusz kedvese, kísérteties alvilági istennő, aki a kisgyermekek vérét szívta ki. Szépséges lány volt Lamia, és Zeusztól született gyermekeit a féltékeny Héra mind elpusztította. 

Nem akarta, hogy mások is gyönyörködhessenek gyermekeikben. Majd a szörnyűséggé varázsolt szép leány bármivé tudott változni, – aki ezt a képességét szerelme jutalmául, Zeusztól nyerte. A szabad-asszociációs kutatások feltételezései helyet adnak a nagyfokú társadalmi rétegződés okán történő vizsgálatára, a szaktudományosododás és szakosítás természetes következményeinek. Nem kétséges, hogy az emberráválás „zavartalan” folyamatában az érthetőség és a hozzáférhetőség normái is mind a terebélyesedő közlés / kommunikáció /-csere, mind a társadalmi meghatározottság, mid pedig a biológiai lehetőség szabta erkölcsiség, kölcsönösen érvényesítette befolyását. A mediterrán mítoszhősön az emberiség szigorú, - alsó és felső határ közé kényszerített - viselkedés-lélektani és biológia-erkölcsi tragédiáját szemlélhetjük.

Labirintus ez, amelyből nehéz kijáratot találni., különösen a nehezen  áttekinthető ügyek, társadalmi, politikai problémák bonyolultságából. Lám Ovidiusz szerint Theseus Ariadne fonala segítségével tudott csak kijutni. Innen nevezik viszont a valamely tudományban eligazító könyveket, - erős germánizmussal, vezérfonalnak.

Úgy látszik Ariadné a görög mitológiai alak egy aranyfonalgomolyag segítségével „kitaláltatta” az útvesztőből azt, aki  legyőzte a szörnyet. A királylány zavaros helyzetben született ötlete, eligazító mentőötlet, mely lehet gondolatmenet, vagy egyszerűen segítség.

Csak hol vannak a lelkesedésben szűnni nem akaró, szörnyeket legyőzni tudó, aranyfonal-mentőötlet-gazdák? Ebből a  démonikus / ördögi, szörnyűségében félelmetes /,  kaotikus / rendezetlen, zűrzavaros / státusszimbólumból / magasabbnak vélt társadalmi helyzetet kifejező / kimeneküléshez  és egyben  status quo ante / korábbi helyzetnek megfelelő / megteremtéséhez csak a kodályi figyelmeztetéssel használjuk a „nagy szavakat” - mert most van szükségünk rájuk - és kell egyen erre  a magyar nemzetnek aranyfedezete. A diadalív alá nem férőkre alig – alig számíthatunk, hisz elváltunk, illetve elváltak tőlünk, mint „ágtól a levél” /Petőfi/. De egy szó eredeti mágiáját idézzük: embergyümölcs érlelődik-érik, új, önálló szerepekre. Hogy legyen a tisztának, minden tiszta!

Innen, ebből a történelmi elvárásból, eredetileg a töröknek szóló, később az osztrákokra vonatkozó - szerintünk már mindenkire értjük, - jött: Ne bántsd a magyart! Az török áfium ellen való orvosság, avagy az töröknek magyarral való békessége ellen való antidotum című művének elején írja ezt Zrínyi, aki ágyúira is ezt öntette és leveleire is ezt írta. Az 1848-as szabadságharc alatt is ezt a jelszót öntötték az ágyukra / Steuer György, Torontónál vármegye főispánjánál jelent meg  „Ne bántsd a magyar svábot” a Magyarság l936. október l8. számában, amiről különlenyomat is készült!/.

A fenti könyvben fordul elő: Egy nemzetnél sem vagyunk alávalóbb!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

EPOLETT

MENE TEKEL

MAGYAR TIMPANON