Lényeges és mérvadó


Lépten-nyomon kisért fájó önmagunk 2004. december 5-i kedvezőtlen kimenetelű népszavazása még akkor is, ha  úgy fogalmazunk, "mint gyermek, kit anyja vert meg", különösen akkor ha kényszerülünk felemelni szavunkat Háromszéken az etnikai arányos képviselet biztositását  a központi és helyi állami intézményekben,az állami támogatású önálló magyar egyetem létrehozását , az etnikai arányok megváltoztatását célzó betelepitések leállitását, az elkbzott egyházi és közösségi vagyon gyorsitott visszaadását igénylő rendezvényen,  2009.február 8-án került sor Sepsiszentgyörgyön.
Az emlitett baljóslatú napon 499 erdélyi református lelkésszel együtt anyaországi gyűlekezetekben szolgáltunk igehirdetéssel, tettük, amit tennünk kellett a kettős állampolgárságért. Gáborján /Csaholc / jutott nekem. Itt és ekkor ismerkedtem meg a hajdani gáborjáni Szabó Mihály református esperes-lelkész életművével, aki a Magyar  gyermekeknek magyar nevet adjatok! 1941-ben megjelent irásra többedmagával válaszolva irja: "Jó magyar lehetek magyar nevek nélkül is?" Lehet: de aki nevében is magyar, legalább ennyivel jobb magyar, mint az, akinek mindegy a név, s mint az, aki nem tudja, vagy nem akarja tudni, hogy a név a nyelvhez tartozik, s "nyelvében él a nemzet?, s ha a nyelv nem tud mibennünk megélni, akkor magunk irtjuk ki ronda világbotránkoztató harakirivel. A hirverő füzet harcba kürtöli millió szinű magyarságunkat. Férfi és női személyneveinkben a nemzeti önazonosságunk egyéniségtudatát a hagyományos politikai határok fölé emeli. S ez annyiban igaz, hogy  az elnemzetietlenités folyamatában minden látszat ellenére a nemzettudat sohasem fogadta el a törvényt, melynek könyörtelen érvényesitése úgy hirdeti a végzet hatalmát, hogy egyszersmind tiltakozik ellene.

Útelágazás! Valamikor megkülönböztettük a lényegest a lényegtelentől, és az estlegest a mérvadótól. Szivembe cseng a "hogy hivnak, fiacskám?"-ra adott pajkos válaszom: ahogy a pap keresztelt!  

Tragikus tudattal kezdődik? Magyar gyermekeknek magyar nevet adjatok!  A nevük kérded? A keletieknél a név egy istenségtől vagy a gyermek születésekor felmerült eseménytől adódott. A sémitáknál a fiúgyermek a Bar vagy Ben előragot kapta, Barnabás, Benjamin. Görögöknél /kevés athéni és spártai család kivételével/ nem volt nemi név. A gyermek nevét az apa adta. A rómaiak előbb egy nevet, később rendszeresen ki-ki három nevet kapott: elő- ,nem- és család-név, például: Marcus Tullius Cicero. A nők rendesen nem-nevükön szólittattak. A rabszolgák hazájuk nevét viselték, a szabadok uraik elő-s nem-nevét, a germánok csak egy nevet viseltek, állattól vagy  istentől kölcsönzöttet. A személynevekhez csak későbben kerültek családnevek, melyek leginkább az örökölt birtokokból származtak, azért a nemesek  előbb vettek fel családneveket, mint a polgárok, ezeknél a névfelvétel csak a 16.században vált általánossá. Ezek a nevek az országtól, születési helytől, testi vagy lelki tulajdonságtól, foglalkozástól kölcsönöztettek. Gyakran az  atya vagy keresztatya neve került melléje.. A normannok Fitz nevet állitottak az atyanév  elébe, mint Fitzwilliam. Az  angoloknál a son, mint Johnson. A dánoknál a sen, mint Martesen. A spanyoloknál az ez, mint Fernandez felel meg a magyar fi /azaz:faj-/névnek. A skótok Mac-ot, mint Macdonald. Az irek O'-t tesznek az alapnév elé, mint O'Connel....

Csak mese, hogy az ősmagyar személynév pogány. Ha igy vesszük, akkor valamikor minden név pogány volt. Egy-egy nagy keresztény személyiség tette kereszténnyé a maga élete árán. De  tudtommal még  senkit sem  mentett meg az elkárhozástól keresztény mázú idegen neve - véli Czibor  József Botond. Ha  kereszténységről van szó: a személynév is fontos. Különösen manapság, amikor névelemzéssel akarnak kiforgatni nemzeti mivoltából száz és ezer magyart. A  név a léleknek, a belső embernek külső ruházata. Azért fontos, hogy fiaink és leányaink csak magyar nevet viseljenek. Népek, fajok és nevek vivják százados és évezredes harcukat. Nem elégedhetünk meg ősmagyar  neveink muzeális értékével. Ki kell az életbe vinnünk, hogy ne a dohos szagot, de a dicső mult nagyszerűségét lássuk és érezzük meg bennük. Szánalomraméltó az a nemzet, aki megengedi, hogy őseitől örökölt drága kincsét fiai önkezükkel elássák s helyette az idegent majmolják. Állitom, hogy az egész világon nincs izesebb, zamatosabb, szebben  csendülő keresztnév, mint  hajdani eleink feledésbe ment  csupa magyar  neve!
              
Igen! A magyar név hitvallás. De nemcsak az. Több annál. Nemzetmentés! Tulajdonképpen a név valaminek a megjelölésére, azonositására és másoktól való megkülönböztetésére szolgál. Ha bajban vagy magyar nevet kiálts!  " Itt él a múlt vérével táplált nemzedék: A leghalkabb húrpendülésben is roppant előzmény robban el. Érzem:most,most kerül sorra a szivem is millió éves tölteteivel." (Lászlóffy Aladár)  Nomen est omen - mondja a latin - a névintő, figyelmeztető jel. 
                   
A név végzet lehet. 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

EPOLETT

MENE TEKEL

MAGYAR TIMPANON