MAGATARTÁSTÍPUS 90. éve


Lehet, hogy az ígéreteket már nem kérjük számon, mint a természetes fény változásainak illanó képét, de hisszük, hogy a stratégiailag elégtelen politikai fordulatban a színek sokasága megmaradt a színtelen napsugárban. Azóta azt is megtudtuk, hogy ózon lyukon kandikál a halál, és fenyegető veszedelemként jelen van nap-mint nap. 
A pusztító erejű társadalmi fordulat, amikor markánsan jelenik meg az alapkutatást igénylő szociális kérdés, sürgetve a jogszabályalkotást, akkor a kötelezettségvállalás okán a sorsdöntő kérdésekben helyénvaló az előttünk járókra figyelni, ahogyan ezt gróf Apponyi Albert tette.

Új magatartástípus bontakozik ki nagyszerű személyiségében, politikai rátermettségében. A fentebb említett számonkérés mellé társul a természetes állampolgári lojalitás megteremtése, mint elfogadható igény – írja az Apponyi-kutató Ziedler Miklós dr. professzor adjunktus. A kiegyezés utáni években lépett politikai pályára és a nemzeti függetlenség eszméjének volt az elkötelezettje - a Habsburg időben. Nem a jó és rossz harmonikus vegyülékében lavíroz, ellentétes érdekek és felfogások között ügyeskedve, elméletek elvtelen összekeverésével, hanem magas szintű szintézisben a különböző népek, nemzetek eltérő politikai fejlettségének okait az egyes közösségek eltérő társadalmi képességeiben és teljesítményértékében ismerte fel. Kilencven esztendő elteltével valljuk, hogy bárhol is éljünk az elszakított Kárpát-medencei területeken vagy maradékhazában, Nyugat-Európában, Új-Zélandon, vagy Egyesült Államokban együvé tartozunk, egyetlen közösség része vagyunk. Ez az elmélet nyújtott Apponyinak hiteles társadalomtudományi megalapozást ahhoz, hogy erre építve a történelmi Magyarország nemzeti és szellemi egységesítésének programját fogalmazza meg. Akárcsak a közelmúltban, a magyar ügy mögött felsorakozott értelmiség színe-lángja: tudósok, művészek, sportolók, olimpiai- világ és Európa – bajnokok, népszerű színészek, zenészek, öregségben is titkoltan tanulni vágyódó papok, tanárok...

Csak komoly nemzettudatunkkal határolhatjuk el magunkat az irredenta megnyilvánulásoktól, de elismerjük, és azonosulunk egy szellemi magyar haza létével. A magyar állam évezredes fennmaradásával visszaigazolta a magyarság politika- és társadalom- szervező tehetségét, amely civilizációteremtő erőnek támogatása nem csupán magyar, s nem csupán regionális, hanem egyszersmind európai egyetemes érdek is. Apponyi történelmi küldetését az l919 utáni diplomáciai pályafutásában értékeljük, különösen a határon túl rekedt magyar kisebbségek védelmében végzett munkájáért. Páratlan belpolitikai működése, azon belül is a népszövetségi tevékenysége, nemzetközi fórumokon a „Nemzet Ügyvédje” címet, elismerést érdemelte ki.

Igencsak törekedett egyetemes érvényt szerezni a magyarság és a „magyar igazság” ügyének, a kisebbségvédelem, a politikai méltányosság, a nemzeti önrendelkezés princípiumainak. A nemzeti öntisztulás nagy politikusa, pszihológusa a párizsi békekonferencián l920. január l6-án a szentistván-i örökség dicsfényét merte megálmodni! Széchenyi Andrással emlékezzünk Apponyi Albert gróf /l846-1933/ a l9. század második felének és a 20.század első harmadának kiemelkedő fordulatokban gazdag politikusára a 90. esztendei elköteleztetésekor.

Ahelyett, hogy tevékenységét, életművét, vagy nemzet-szerelmét idéznénk, figyelmezzünk a zabolai gróf Mikes János püspök szavára, aki Apponyit „a magyar nemzet legfelségesebb virágán” nevezete.

„Szeressünk mindent, ami magyar, mert különben a zászló csak szövet, a föld csak por marad, ha nincs a szívünkben nemzeti érzés, mely a port hazává teszi”
(gróf Apponyi Albert /

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

EPOLETT

MAGYAR TIMPANON

Hangösvény suttogás