Mimikri


 Lelke iránt nem érzett szánalmat az az ember, aki nem nézhette a szegény madárkák szenvedéseit, de szíve mély könyörületre gerjedt és megmentette őket...
   Lám, megmondta Jacques de Lacretelle kitűnő francia író, hogy nemcsak a parádés szerepeket, de  moralitást és ideológiát is magáénak hazudni tudó európai nemzetek sokszínű tehetségével az álcázást is mímelő nem magyar a: mimikri.
   Lélektani hatalmi köre szánalomnak bizonyul és szuggesztív attitűdre épít, és akár társadalmi, gazdasági hatalom visszfényeként vagy kisugárzása gyanánt, mint a magányos férfi, aki télen át félig megfagyott madarakat szedegetett föl az útakról és az erdőkben. Majd hazavitte, ápolta őket mindaddig, míg az idő enyhébbre vált. És azután eleresztette őket.. Egyszer egy eltört lábú madárkára akadt. Megmosta és gyengéden összeillesztve, vászonnal bekötözte a törött lábacskát. Gyufaszálakból másik sinkötést is alkalmazott. A madárka meggyógyult és már vígan ugrándozott kalitkájában, mig csak ki nem szabadult.. A könyörület  isteni tulajdonságát álcázni akaró gyenge utánzat emberkéjét egy nap részeg állapotban megfagyva találták az árokban.  A mimikri madárbarátnak megtévesztésig jó, de  magyarbarátnak vagy akár nemzetazonosság képviselőnek, papnak, íronak vagy éppen költőnek nem...
   Úgy vigyáz az Úr a világmindenségre, hogy a Reformáció megindulásának közelgő 500., és a II.Vatikáni Zsinat 50. évfordulója nem a kishitűek koldusvágya, hanem a felnőtt keresztény világ reménységének beteljesedése lesz. Mert a mai úm. emberszeretet intézményei, a szegényápolás, kórházak, árvaházak, javítóintézetek stb. igen sok jót eredményeznek, de igazi könyörületet csak akkor nyujthatnak, ha mimikrimentes szolgálatot végeznek a reájuk bízott lelkeken, közösségeken.
    Csak a hatalmi körökön túnőtt társadalmi, közéleti vezetők tudnak e szent és nemes elvárásoknek eleget tenni. Az istentelen árvaházi igazgató, vagy német ajkú készruhagyári alamizsnaosztó tulajdonos vasfegyelmet tarthat, eredményes közép-keleti termelékenységet fitogtathat, de évek hosszú során csak a zsarnokság jegyeit oszogatja – többé nem kell nekünk.Végérvényes nemzetmentő következtetés döntés nem ad helyet a korábbi nevetséges önkritikát helyettesítő  és a mai -  ökörszem a sas szárnynyai alatt! - ismétlődő önvallomás luxusának sem. Bőven elegendő volt az eltelt húsz esztendő a semmit felmutatni nem tudó vezetésből, -  hogy eleinte a szekuritátéval, majd a posztkommunista jelszavakkal ámítsanak.
    Csak a példaértékű Sepsiszentgyörgy Református Székely Mikó Kollégium (Erdély, helyesebben a Kárpát-medence) visszaállamosításának szándéka miatt f.év szeptember 1-én Igazság napján tartott ( közel 30000 résztvevő ) tiltakozó közgyűlés rámutatott arra „ismételten igazolta, hogy semmibe veszi a Románia területén élő magyar kisebbség szellemi és kulturális örökségét, a tulajdonhoz való jogot és az egyházak függetlenségét” és külön a politikai  beavatkozás nélküli  megnyilvánulás arra utal, - és egyben figyelmeztet! -  hogy a magyarság közvetlen összefogása, őszinte lelkesedése, ha a szükség úgy kivánja „fittyet hány” a sokszor nemzeti közérdeket finnyáskodva kezelő „trojkás” pártoskodásra. Feltételezem, a kiáltvány elfogadása nem teremtett kedvet néhányakban egy újabb, negyedik párt létrehozására.
    Isten könyörülő, még pedig „az őtet félőkön.” Ez nagy megnyugtatást szerez Isten gyermekeinek, kik az Ő tulajdonai. Számontart  -  láttuk!  -  figyel  - majd meglátjuk! -  véd és gondoz minket. Azok, „Mimikrik” is szeretik mennyei Atyjukat és félnek Őt megszomorítani a bűnnel. Az ilyenek megtanulhatnák azt, hogy ők is igazi könyörülettel viseltessenek Isten gyermekei, embertársaik iránt. Ez a minden keresztyén lélek feladata a földi életben. Elvinni e világnak a szeretetről szóló, igaz örvendetes üzenetét: „Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.” ( Zsolt. 103:13 )
    A valódi könyörület elhanyagolásával ki ne essünk a kegyelemből.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

EPOLETT

MAGYAR TIMPANON

Hangösvény suttogás