Múltidéző sólyomszárny


Lassan beigazolódik gróf Teleki Pál, Európát Magyarországgal politikai - földrajz kölcsönhatásban szemlélő elmélete, miszerint a középeurópai térség balkanizálódásához /gazdasági, politikai és kulturális/ a rossz határok és az új államoknak még rosszabb szerkezete vezet. 

A csak zászlólobogtatás, szózaténeklés melegágya a félelmetes, önmagába gördülő múltidézésnek,   mely legfennebb a szándékossággal félreértelmezett és magyarázott, irredentizmusnak kölcsönöz valamelyes hitelt. Az első világháború után illetve a trianoni békeszerződés következtében elveszitett területek visszaszerzése, névszerint Felvidék /a mai Szlovákia/, Kárpátalja, Erdély, a mai Vajdaság, Horvátország területe amit Délvidék néven emlitenek, Muravidék, Őrvidék /Burgenland tartomány, Ausztria része / a Kárpát-medence magyarságának eszmei kitüntetett feladata, s az elszakitott területek a nemzettestben nemzetrészi tartozékok. Következésként, magyarnak lenni nemcsak származást és gyökeret, hanem egyszersmind magatartást jelent. Ezzel a  nemzettudattal kell  elhatárolnunk magunkat az irredentizmus minden válfajától, de egyben elismernünk, támogatnunk és azonosulnunk kell egy szellemi magyar haza létével. A nemzeti önazonosság formálásának, védelmének  stratégiája az érintett országok kisebbségpolitikájának is függvénye. E tekintetben a mai magyar kormány mégcsak az összefogást ösztönző silány gazdasági potenciálját sem érvényesitette. 

Utóörökös lesz, aki a  tulajdonképpeni történelmi eseményekhez nem szorosan tartozó, de az Európai Unió tagállamának  valamelyikében él és a magyarság önazonosságjegyeit felvállalja. Egy új Európában egyetlen közösségnek, vagy     egyednek sem lenne szabad tartania az üldöztetéstől, hátrányos megkülönböztetéstől: félelem és szorongás nélkül kell élnie, mert emberi, állampolgári jogait és kötelezettségeit ugyanúgy gyakorolja, mint a többségi, államalkotó nemzet polgára.  A Kárpát-medencében többséget képező, nemzeti önazonosság jegyeit magára vállaló  magyarság egyetlen lehető túlélési megoldása  az autonómia. Ennek őszinte megvallása, a kérdés  újra értékelése az a feldat, amelyet tartoznak felvállalni mind a mindenkori  magyar kormány, mind pedig  a civil szervezetek és valamennyi  gondolkodó ember . A kifejezésre allergiás tünetekkel reagálók minden eszközt felhasználnak arra, hogy gyengitsék, esetleg megsemmisitsék a szándékot. A mi feladatunk, hogy a  különböző egységteremtő gondolatokat  olyan átfogó  rendszerbe illesszük, amely lehetővé teszi a magyar nemzet sorsának megforditását." Mert ha mi magunk sem hiszünk nemzetünk lehetséges feltámadásában, akkor önmagunkról mondunk le arról, amit Istenbe és Hazába vetett hittel, kemény munkával elérhetünk."- vallja a nemzetstratégia  lényegéről Zabolai Csekme Éva, majd hozzá teszi  "...mert amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják."/Deák Ferenc/ 

Csak a hosszú távú cél az, ami a múltból a jövőre irányitja  huzamosabb ideig összpontositott figyelmünket. A hosszú távú cél az, amit minden politikusnak, társadalmi szervezetnek, sajtónak, tanulmányi intézetnek vagy egész egyszerűen minden egyénnek szem előtt kell tartania döntéshozataloknál ,programok megvalósitásánál, cikkek, könyvek,tankönyvek és tanrendek irásánál és kialakitásánál. Más szóval minden politikai, gazdasági, kulturális és egyéb cselekedet ennek a hosszú távú cél elérésének  kell alávetni és minden lehetőséget meg kell ragadni ahhoz, hogy célunkhoz egy lépéssel közelebb kerüljünk. A jó politika ugyanis a rések politikája. Ez annyit jelent, hogy ha felfedezünk egy rést, akkor oda betesszük a lábunkat és azt tovább feszitjük. Sajnos ez ismeret hiányában a közel húsz esztendő alatt több ilyen lehetőséget nem használtunk ki. A tanulságos  múlt figyelmeztet arra, hogy a kölcsönös megegyezésekkel, engedményekkel járó megegyezés sem járható út. Mint ahogyan az amerikai indiánok régi szokásaik szerint próbálnak élni jóval a spanyolok bejövetele után. Békésen legelnek a tehenek és a  bölények, szabadon vágtatnak a lovak. Hagyományos törzsi nyelven szólalnak meg a tibeti szerzetesek. Iskolázott, egyetemet végzett sikeres diplomások visszatérnek a vidékre, majd vállalkoznak, tanitanak, turistákat vezetnek körbe, előadásokat tartanak...olvasom a folyóiratokból a látszatvilág " szépen festett omladó ház " nosztalgikus vidékképét, de köztudott, hogy a”csonka kárpótlás” a hatalom részéről nem feledteti a gyarmatositók embertelen megnyilvánulásait. Hogy a bennszülött lakosság nagy részét kiirtották, elvették földjeiket és rezervátumokba zárták őket.


Igen! Van hosszútávú cél : a magyar nemzet megmaradása, lelki, szellemi, erkölcsi, társadalmi, gazdasági és kulturális felemelkedés és újraegyesités, az önrendelkezési jog alapján. A programban megjelölt három rész, a megmaradás, felemelkedés és újraegyesülés, egymástól elválaszthatatlan. Az amerikai indiánokkal, vagy tibeti szerzetesekkel, de még világsikert biztositó akkreditált programmal sem lehet azonositani azt a  Kárpát-medencei magyart, aki mindennél jobban vigyáz a szentistváni hagyományok érzés- és gondolat-világára, a szülőföld romantikus szikláira, zuhogó vizeséseire, fatornyos és erőd-templomaira. De őrzi fantomfájdalmával a múlt ódon várromjait, a maga lábán állni akaró jellemarcát, önmagát!   Amint látjuk és nap-mint-nap tanúi vagyunk annak,hogy a  nemzetközi tanácskozó testületek korrekt és rendszeres tájékoztatása egymagában nem vezet azonnali és kézzelfogható eredményre. Ezért az EU renszerfejlesztési mulasztásért ma még senki sem vonható felelősségre. De egy nemzet érdekében is, " aki tudna jót cselekedni és nem cselekszi, bűne az annak"/Szentirás/ A spirituális, kulturális hidépités elsődleges feladatában oroszlánrészt vállaló intézmények, történelmi egyházak, alapitványok, hagyományápoló egyesületek a magyar identitás megörzésével, vagy csak az Erdély magyarságát méltóságában ért súlyos csorba kiigazitásával, felmérhetetlenűl sokat tettek és tesznek. Hadd idézzem Glatz Ferenc, Magyar Történettudományi Intézet igazgatójának e tárgyban tett nyilatkozatát, hogy a helyi intézmények és az értelmiségi  réteg együttmüködésére kell összpontositani, ezen belül a közös kistérségi statégia kidolgozására és a régióközi projektek sikeres megpályázására. Példaként a német-francia megbékélést emlitette - kritikus párhuzamban - a román-magyar  szembeállással, miként a két népet a közös gazdasági érdek összefogásra ösztökélte, mig ez utóbbiban a politika gerjeszti a feszültséget. A határok fölötti nemzeti összetartozás alapvetően a  mi dolgunk és nem mások ellen történő. A Kárpát-medencei Vitézi Rend megalakitása is ezt az összetartozást üzeni sólyomszárnyán minden magyarnak.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

EPOLETT

MAGYAR TIMPANON

Hangösvény suttogás