P A R I T Á S


Les italiens ne se battent pas (Az olaszok nem harcolnak) - híres és sokat vitatott olaszgúnyoló szállóige, melynek legrégibb nyomát a francia kormány 1831. március 25. riminii csata utáni levélben találjuk. A violencia (erőhatalom) vigaszára: „a győzők sem nyernek”!

„Lehetetlen küldetés komplexusa”, a lelki, fegyveres tusakodástól, viszály és viaskodás gyökerétől az emberiség nagy részét sújtó világháborúig, az elfojtott, tudatalatti vágyak, elképzelések és a velük kapcsolatos gátlások összessége, vagy akár a szindrómás önbizalomhiány és a fájdalmas semmi (önkívületes az egészben!), ott rejtőzik a megrontott emberi lélek legmélyén. Kicsiny egyszerű kezdetekből indul el és érkezik meg az óriás méretekig: karóba húzástól a lávafolyamig. Nos, mindezekhez mit szól, mit lát a közíró, az orvos, a pap, a pszichológus, a tanár?

Ugyan az emberráválás effajta útját a történelemtudomány művelői történetírói illő hozzáértéssel, szakszerűen sajátos tudományossággal ellátják, amihez kétség nem fér – kivéve azokat az eseteket, ahol a bizonyító adatok híján a legenda pótolja az írásbeliséget (?), valami csekély esély van arra, hogy hitelében ne rendülne meg a latin igazság:” história est magistra vitae” – a történelem az élet tanítómestere. Amennyiben ez a leíró tudomány / az eseményeket, összefüggéseket elemző / időrendben haladó történelemszemlélet az események alakulására kiható és részben filozófiai elméletre támaszkodó, melynek alapján a történelmet értékeli, lesz ok és okozati összefüggő, - történelemhamisítástól mentes, azaz hiteles. Minden, de a magyar nemzettörténelmében fontos és felelős helyet töltöttek és töltenek be a fent megjelölt közéleti személyiségek, azok, aki gondolkodni mertek. Nagy bűn volt, s talán még ma is a megbocsáthatatlan bűnök közé tartozik! Éppen ezért voltak tanult művelt embereink legnagyobb atrocitásnak kitéve. Ők voltak és lesznek tovább is a paritás emberei!

Csakhogy mi is az a paritás? Egyenlőség, azonosság, két érték megegyezése: egyenlő viszony vagy arány, melyet a szimmetria jellemez. A kibékíthetetlen ellentét és ellentétesség, az ellenkező gondolkozás, ellenséges viszony a mindenkori harc eredménye. A harc pedig személyes torzsalkodás, ellentétes erők, törekvések küzdelme valaminek a legyőzésére, illetve valamely cél elérésére, a fegyveres erők összecsapása, a háború. A „mindenki háborúja mindenki ellen” az igazi érdekszférában így hangzik: A katonai behívó azt jelenti, hogy a fehér ember elküldi a feketét a sárga ellen harcolni azért a földért, amit a vörös bőrűtől lopott el. Ez lenne az úgynevezett igazságos háború?  Ha az olaszok nem harcolnak, miért harcolna a teknősbéka? (Gaffiti) De van yord harc, és egyenlőtlen harc (Ady Endre), ami megéri és nagy szégyenű nemcsak az irodalomban.

Így talál helyet a háborún kívüli harc – a fájdalomban, reményben, magányban, mosolyban, dalban, lángoló és kihűlt szerelemben, önismeretben ás a halálban. A Paritások paritásában! Hogy visszanyerje a nemzet Paritása méltó helyét, tudjon szólni, - akárcsak régen - és lásson a költő, az író, az orvos, a tanító, a pap, a pszichológus.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

EPOLETT

MAGYAR TIMPANON

Hangösvény suttogás