Petrás Mária, a bajokat elmesszítő keramikus



Katalóniából érkezett Picasso Párizsba, rengeteg nagy művész, festő, szobrász társaságába a 20. század kezdetén; Magyarországra népdalgyűjtemény ihlette grafikája révén került, és ez indította el a kerámia felé Petrás Máriát.
Ha a művészi fantázia birodalmának hercege spanyol származását mindannyiszor kiigazította, az ugyan történelmi Erdélyből származó keramikus és szobrászművész, aki Diószénen született a Szeret partján, a Csángóföld leányaként vallja hittel és tartással, hogy tőlük, a csángó hagyományból kapott buzdítást a harcra. Igen, a tudomány és művészet művelése nemzeti, de eredménye mindig nemzetközi.
A plasztika nagyszerű művelője a csángó madonnák, piéták és korpuszok szájába adja a mindig bibliai, illetve ,,hites" üzenetét: amikor Éva szőtt, és Ádám kévét hordott, ki látott akkor lovagot és lordot? Való­jában ezek a névtelen szentek, sereg gyermekükkel körülvéve, tudtak szőni, fonni, gyönyörűen hímezni, varázslatossá tenni azt a nehéz világot. Böjttel és imádsággal, Mária erejével. Egervölgyi Dezső Petrás Mária munkáinak méltatása során kiemeli az alkotó hitét, az ábrázolt tisztaságot, emberséget, szelídséget, lelki gazdagságot, melyet megörökít kerámiájában. A Nem vagyunk árvák kiállításával a határon túli magyarság identitásának megőrzésére, megerősítésére ad indítást. A Csángó Madonna az emberi méltósághoz való jog nagyszerű kifejezője. Minden tisztességes művész a hagyomány jeleit magán viselő módon a halálról beszél, így magyar csángó művészünk is a magunkra kiáltott ítéleten túl hirdeti alkotásaiban, hogy a veszteség, fájdalom, rövidülés új dimenziókat nyit. Minden, ami van, így az öröm is fájdalom árán születik. Akár az Élet!
Talán a felszínes gondolatok száműzésére idézzünk Petrás Mária vallomásából: ,,Abban a világban, amelyben születtem, imádságos harangozással kezdődött a nap, és avval is ért véget. A családok gazdagságát nyolc, tíz, tizenkét gyermek jelentette. Az ötévestől a legöregebbig mindenkinek nélkülözhetetlen szerepe volt. Hétköznap azért dolgozott az ember erővel, szorgalommal, mert előtte állt egy ünnep. Ünnep előtt mindig nagy készülődések voltak, az emberek kitisztították lelküket, életüket, házukat... Megbocsátottak és megbékéltek."
Idézném tovább, de szívesebben vennénk a keramikus-szobrászművész remélt kiállításakor tőle hallani a záró szavakat: Mária erejével elmesszítették a testi, lelki bajokat.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

EPOLETT

MAGYAR TIMPANON

Hangösvény suttogás