S E M P E R V I V U M


Látható, az RMDSZ Román Kormányban történő ténykedése, számba vehető eredményével együtt. A céltalan jövőt jósló lapocskák (jelentéktelen újságok), akik korábban a magyar közéleti vezető személyek leváltását világfájdalmasnak kiáltották, most nemcsak agyonhallgatják a pozitív irányú elmozdulást, hanem az érdekvédelmi Szövetség fennállásának húszadik évfordulójáról is elmarasztalóan vagy sebtépően nyilatkoznak.

Lapjárás, az a jelenség, hogy legutóbbi osztáskor jobbacska jellegű kártyalapokat kapott az RMDSZ a romániai magyarságnak örömére kell szolgáljon, attól függetlenül, hogy még milyen színezetű pártok, vagy tömörülések vannak a nemzet védelmében.

Ugyan nem mondható el, az eltelt időről (a nem könnyű időszakról), hogy zenével kísért fáklyásmenet volt, de az egységromboló egyéni ambíció mindvégig ott rejtőzött, rágódott megtévesztő túlkapásaival. A vezetőiben még mindig bízni tudó és tiszta lelkületű magyar ember közelében. A vezetés feladatát ellátó két személyiségre figyelve, - Domokos Géza és Markó Béla – elmondhatjuk, életútjuk tudományos és irodalmi tevékenységük terén szerzett elismerés: díjak, kitüntetések terén, ha nem is az azonosság, de – udvariason fogalmazva - a hasonlóság elve érvényesül.

Csak azért is, hogy a történelem csavarvonalúan ismétli önmagát, idézzük a bírósági feljegyzésből, hogy Györffy László őrnagy, hadbíró a forradalom utáni idők egyik nagy perében (192O-ban) tanúként kihallgatta Héjjas István egyik őrmesterét, Francia Kiss Mihályt, majd kihallgatása után a szokásos „a tanú elmehet” szólás helyett, azt mondotta: „Isten vele, Mihály”. Ebből az ügyből kifolyólag később Györffyit el is helyezték Budapestről és csak később, 1924 januárjában, a megindított fegyelmi vizsgálat elintézése után helyezték vissza. Györffy egyébként Magyarország legképzettebb asztrológusa, akinek különben is a lényéből fakadó „szervusz, Isten veled” a szavajárása. De ide kívánkozik Ereki Károly (1878), a Friedrich kormány volt közélelmezési minisztere mondotta szólás a képviselőházban: „Itt vagyok a fúróval.”

Igen! Sempervivum, Jupiter szakálla – teljes nevén sempervivum tectorum – magyarul kövirózsa, kőrózsa, fülfű, mennydörgőfű. Mielőtt engedelmet kaptam a közlésre Temesvári Gabillától, a „semper” örök és „viva” éljen szavak összetételéből képeztem volna a jókívánságot.

A legenda szerint a kövirózsa Jupiter ajándéka a villámlás, mennydörgés, tűz és boszorkányság ellen. Jupiter a legősibb itáliai istenségek egyike, a napnak és a légköri tüneményeknek, villámnak és mennydörgésnek istene, minden élet forrása. Nagy Károly rendelte el, hogy minden háztetőre telepíteni kell a növényt. A virágok nyelvén a kövirózsa az életerőt és a szorgalmat jelenti. Egyike a legrégebbi, elsősegélynyújtásra használt növényeknek. Levele sérülésekre jó, a friss levelet felvágva nedvét közvetlenül a bőrre rakjuk. Égésekre, vágásokra, rovarcsípésre is kiváló. A tyúkszem körüli bőr puhítására kössük a lábunkra. Fül-, és szemgyulladásra, hörghurutra, kisebesedett száj és afta gyógyítására használjuk.

Íme, húsz év után is jó!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

EPOLETT

MAGYAR TIMPANON

Hangösvény suttogás