S T O P V O N A L


Vitéz, lovag Pásztori Tibor Endre, nyugalmazott református esperes írását a Kárpáti Harsona szerkesztőbizottsága javaslatként, vitaindítónak szánja és javasolja.
Minden ezzel kapcsolatos további mélyebb, építő jelleggel szánt gondolatokat a szerző drótposta címére kérjük: pasztori.tibor@gmail.com
S T O P V O N A L

Lám, a természet örök körforgásában a vetés és aratás, az eső és szárazság, jó egészség és betegség, növekedés és érés, elmúlás és megújulás folyamatában a misztikus őstörténet játszódik le újra és újra, amely azonban magának az istenségnek a magatartásával van összefüggésben.

Lám, minden évben visszatérő esemény az, amelyben az istenség két napra meghal, és a harmadik napon feltámad. 
Meghaló és feltámadó istenségek sorával van tele az antik vallástörténet. 
A mítoszok innen veszik eredetüket – írja Dr. Szathmáry Sándor a Reménység etikája című könyvében 

A dolgok természete folytán több, de legalább két észrevételt tehetünk:
a természetes dolgok nem rútak (naturalia non sunt turpia) és a természet fél az ürességtől (natura abhorret vacuum) és egybevetve a megszokás mellőli a szépet.
Az ismétlődő jó és rossz életvitel harmonikus vegyüléke a szokásos bocsánathoz vezetett.

Ugyan mit válaszolhat Isten? 

Elmondja:
„Hűségetek csak olyan, mint a reggeli felhő, vagy mint a korán tűnő harmat.” (Hós 6,4), azaz: 
megtérésetek csupán egy liturgiai aktus és nem mindennapotokat átfogó valóság.

Odaadja népét a veszedelemnek és a pusztulásnak, amit maguk zúdítottak magukra megtéretlen szívükkel? 

A politikai katasztrófák az egész Kárpát-medence pusztulását jelentik és igen mély nyomot hagynak maguk után. Mégis azt kell mondani, hogy a nép egészének sorsában sem lehet tökéletesen megtalálni az emberi tett és annak következményei közötti megfelelést sem a jó, sem a rossz vonatkozásában. Az egyén és a nép egyaránt úgy érezte, hogy sok számla kiegyenlítetlen maradt. A történelem sokkal inkább egy nagy kiáltás volt a még be nem teljesedett, a még nyitva maradt isteni ígéretek, isteni tettek felé. 

Csodával azonos az Úr ajándéka, az erkölcsi olvasatban hozzánk érkezett stopvonal üzenetben. 

Hogy Kellermayer Miklós orvostudományok doktora, a pécsi egyetem tanára, napjaink életkérdéseiről adott nyilatkozatában – enyhén szólva – meghökkentően másként látja az említésre váró dolgokat, akárcsak a mai közélet aktuális sztárjai. 
És markánsan, ahogyan azt az ügy parancsolja:
hogy az abortusz-vetélés, abortívum magzatelhajtó szer, majd a művi meddővé tétel, tehát a fogantatás eseményét követő magzatpusztítás gyilkosság, akárcsak a sterilizálás.
A műtét összes változata, a fogamzó vagy megtermékenyítő képességtől, nem gyógyító, hanem csonkító beavatkozás.
Erkölcsi zuhanás és nemzeti méltóság feladása rejtőzik a „népszerűséggel” álcázott hamis fajelmélet mögött, hogy a tudomány égisze alatt gyártott, hirdetett elmélet az emberölés legváltozatosabb formáihoz vezette népünket.
A haláldemokrácia létfontosságú kérdései közé sorolja a nyíltan, vagy burkoltan politikai programmá, céllá vált életellenességet - a haláltusa fájdalmainak gyógy- és kábítószerekkel történő halált, az eutanáziát.
Mert gyakran pusztán azért használunk idegen kifejezéseket, hogy az értelmetlent értelemfölöttivé tegyük, vagy elfedjük a lényeget, homályosítsuk a tényeket.
A gyilkosságnak nincsen kegyes, jó szándékú változata: csupán annyit tehetünk, hogy fizikai fájdalmak enyhítésére gondoskodásunkkal, megkülönböztetett szeretetünkkel válaszolunk.
Nemzetünk nagyszerű történelme és népünk istenhite vezetett és vezet halálba, vagy halálunk túli életbe!

A magyar „halálcivilizáció” demokráciaellenes megnyilvánulását nem tévedésként, hanem bűnként tartjuk számon, hogy a határon túli egységteremtés, megmaradás lehetséges módozatát, mind az állampolgárság, mind az autonómia és az autonómia törekvést megossza (perszonális, kulturális, stb.) és ezzel nemzeti önazonosságunkat károsítsa. 

Az Istenbe vetett hit a világ jövőjére tekint. Ezért saját jövőjét nem adhatja át más hatalomnak és körülményeknek. 

Nem az a kérdés tehát, hogy milyen jövőt szánt nekünk a világ, hanem az, hogy:

milyen jövőt szánunk mi magunk a világnak. 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

EPOLETT

MAGYAR TIMPANON

Hangösvény suttogás