S T R U K T Ú R A


Leíró módszer és irányzat, formális elemzéssel, miszerint a rendszer felöl, kiindulva értelmezzük a dolgokat, a felépítést és a szerkezetet. Maga strukturalista gyakorlat megszünteti a tartalom és forma kettőségében történő szemléletet. E két fogalmat szerves összetartozásban láttatja. Hogyan?

Úgy, hogy nem bontja az elemzést két egymástól elkülönülő mozzanatra, a tartalmi és formai elemzés szakaszára, hanem a formának is a tartalmat keresi. Elvileg a strukturalista elemzések előnye, hogy képes rámutatni a megélt tapasztalatokon túlmutató folyamatokra, amelynek a rendszer velejárói - írja találóan Magyari Vincze Enikő, - és hozzá teszi, hogy ennek következtében a valóságról való értekezés szerint – a társadalmi közéletben – a hatalom láthatatlan kéz hatalmává válik és a „senki sem felelős”, majd a „kollektív felelősség” fogalmával az összetartozó dolgoknak, jelenségeknek bizonyos törvényszerűségét okolja.

Célravezető elv többször, és többféle módon megfogalmazódott, mint az elszakított nemzetrészek stratégiája, - a nemzet stratégiája mellett, - amely az önrendelkezést, illetve kapcsolatrendszer kiépítést is magába foglalja.

Segítségünkre siet Koller Boglárka, aki szerint az állampolgárság az egyén és állam közötti jogi, politikai viszonyt jelenti, amelyből mindkét oldalon jogok és kötelezettségek eredeztethetőek. Azonban annak kijelölése, hogy kik tartoznak a politikai közösségbe, vagyis ez a viszony kikre terjed ki, már vita tárgyát képezi.

Így az állampolgársági koncepció már a születésétől fogva ellenmondások forrása. Amíg a nemzetállam az európai történelem és politika legfontosabb szereplője volt, az állampolgársági koncepció a felvilágosodás korában kialakult definíciója alapjaiban nem változott. Ennek legfőbb oka, hogy a nemzetállami lét európaiságunk egyik legfontosabb eszméje a nemzeti és állami határok egybeesését fejezi ki, amely ha az európai történelembe visszatekintünk, akkor a valóságban sohasem valósult meg, - mindig utópia maradt. Egy olyan utópia, amelynek megteremtéséért az erőszakos asszimiláció, lakosság-csere, kitelepítések, de a népirtás is adott korban alkalmazható eszköznek látszott. A nemzetállam struktúrájára épít, vagyis az államhatárok által meghatározott közösséget privilegizálja. Még tovább menve, ezt az utópiát fejezi ki maga a „nemzetközi kapcsolatok” fogalma is, amely nem „államközi kapcsolatoknak” hívja magát, ugyanakkor államok közötti folyamatokat jelent. A nemzetállam, mint európaiságunk fontos része a mai napig megtartotta pozícióját, mind a gyakorlati politikában, mind pedig az elemzések fontos alapegységeként  - amint erre a bevezetőben utalást tettünk - akkor is ha az egyén és közösség viszonya jelentősen átformálódott a 18-19. század óta.

A magyar állampolgársági törvény módosítása, bármely struktúra szerint is értelmezzük stratégiaként a magyar állampolgárság elérhetősége nélkülözhetetlen. Az állampolgárság személyes vonatkozású nemzeti önbizalom és megerősödés ügye. Ennek megtagadása, mint kiderült a kedvezőtlen kimenetelű népszavazás alkalmával, kizárólag politikai akarat kérdése. A mi feladatunk azonban az, hogy megfogalmazzuk munkacsoportokban, hogy mit kell tennünk egyrészt, mint civil szervezetek, másrészt, mint szavazó polgárok annak érdekében, hogy kiharcoljuk az állampolgársági törvény módosítását. Közvetlen vagy közvetett szerepe lehet az elszakított területeken élő magyar nemzetrészeknek: a magyar kormánynak és diplomáciai testületeknek: az Európai Uniónak, a kormányközti szervezeteknek / ENSZ, ET, EBESZ, stb./: a nagyhatalmaknak: a pártoknak: a társadalmi szervezeteknek: az egyházaknak: a sajtónak: az oktatási intézeteknek: a fontos kapcsolatrendszerrel rendelkező nemzettársainknak.  

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

EPOLETT

MENE TEKEL

MAGYAR TIMPANON