S Z E N V E D É L Y


Lényegében egyedi forrással, ismeretelméleti irányzat, pozitív töltetű érzékelés a szenvedély - kizárólagos megismerés vágyával - az érzet és érzékelés az érzékiség és az élvezetek területén. 

A szenzualizmuson alapuló sodró erejű érzelem, ösztönző vágy, erős, önkéntelen törekvés ott él minden emberben és mindig kész az áldozatok szerzésére.

Új szenvedélydefiníció, mely valójában a fogalom átértékelt lényeges jegyeit tárná fel nincsen, de amenyiben szeretnénk egy jövőtervezési paradigmaváltást felkínálni a jövőről való gondolkodáshoz, - a bizonyítás, összehasonlítás alkalmazott példája – hadd különböztessük meg a döntéshozatalban a kétfajta jövőmodell rendszert Az egyik a külső erőfeltételek alapján várható trendeket vagy szcenáriókat rögzíti, míg a másik, legalább ennyire markánsan megfogalmazva, a belső, az emberi követelmények alapján elképzelhető jövőalternatívákat vázolja. A jövőeszmény, ami egyúttal tényleges jövőlehetőség, nem más, mint egy tudás vezérelte és tudatfejlesztő világmodellben való gondolkodás, melynek természetes függvénye a szenvedély is. 

„Bármilyen irányba is fejlődnek jövőbeli fogalmaink, a külső világ tanulmányozása vezetett ahhoz a következtetéshez, hogy a tudat tartalma a végső valóság.” (Wigner)

Csak az Abszolútra vonatkozó tudomány ad értelmet és tárgyat a relatívra vonatkozó tudománynak – állapítja meg Frithjof  Schuon. Ami a mi esetünkben az jelenti, hogy meg kell találnunk a nem strukturális összefüggéseket, kezdve a rejtett racionalitástól, a nem instrumentális magatartási és cselekvési módozatokig.

Így a megfogalmazott szenvedély a többször kielégített vágy hajlandósággá lesz, az uralkodó hajlandóság pedig: szenvedély, mely az elmét gátolja a dolgok való bölcsének megítélésében, és az akaratot rabigába hajtja úgy, hogy kénytelen neki szolgálni, mi által az akarat rossz tettekre indíttatik. A szenvedély mindig kárhozatos és erkölcsileg rossz, mert az akaratot rabságba veti, mi ennek vétkül számítható, mert hatalma van sőt, kötelessége is a vágyakat féken tartani. A szenvedély lassan fészkeli be magát, de kiirthatlan, az értelmet megvesztegeti, minél fogva ez fontalgat ugyan és tervez, de álnokul és titkon és csendesen hömpölygő folyamárhoz hasonlítható. (Ismerettár, 1863)

Az eredet mondavilágától az emberiség magatartását irányító, annak megítélését segítő, társadalmilag helyesnek tekintett szabályok összességéig, ideértve az erkölcsön alapuló értékelést, a szenvedélymentességet is a világ, az emberiség nagy, nyitott megoldásra váró kérdése. Az emberi személyiségnek természetes része a társadalmi dimenzió, amit eddig valamilyen idegen, külsődleges sőt, ellenséges világnak gondoltuk. Elvileg bármilyen fogalmat használhatunk, kezdve a családi dimenziótól az egész földi civilizációt is jellemző, tudati alapmennyiségek közötti összefüggést megadó hatványsorozatig, a közös tanulság lakonikusan valahogy úgy fogalmazható meg, hogy a külső világ elemei, testi szférái szintén a személyes testünk részei. Az egyén fizikai-lelki teste nem ér véget testének külső fizikai-energiai határainál - tanítja Varga Csaba –, hanem ez közvetve-áttételesen kiterjesztődik a külső világ dimenzióira. Az egységet visszaállító, a részeket valóban ötvöző gondolkodás rákényszerül arra, hogy az egyént ne csak belülről vizsgálja, hanem konzekvensen nézze meg, hogy kifelé és fölfelé, tehát a társadalom és a transzcendens világ felé milyen saját további „testrészei” vannak. Ha olyan víziónk van erre az új századra, hogy ez potenciálisan a tudat és tudatfejlesztés százada lesz, nincs fontosabb dolgunk annál, mint hogy a tudatot, az interdiszciplináris kutatás kiemelt tárgyává tegyük a szenvedélykutatás terén is.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

EPOLETT

MAGYAR TIMPANON

Hangösvény suttogás