Sokkal régebbi (Nem kell kitalálni!)



Kitűnő ötlete támadt az Erdély délkeleti csúcsát német lovagrend vitézeinek adományozó II. Endre királynak, hogy az elidegenített javakat visszavegye, Barcaságot a szászok földjéhez kapcsolja, kiknek kiváltságait 1224-ben újból megerősítse.
Egyesítve a területet, melyet Szászvárostól a székelyek földjéig elfoglaltak, és hozzáadva a sebesi székelyek területét is, a nagy szellemű uralkodó megvetette a nemesi alkotmány alapjait. Akaratlanul az Aranybullának nevezett híres szabadságlevél (melyet hét példányban állított ki a király, és aranypecsétjével erősített meg) és az Andreanumban privilegizált szász területegység kiterjesztésével olyan közjogi testület állt elő, amely a belső közigazgatás és igazságszolgáltatás saját jogi alapján kimeríti az autonómia fogalmát. Így akkori az erdélyi közviszonyokra jellemző módon a szászok nem tartoztak valamilyen egyházi joghatóság alá, mert úgy magyarázták II. Endre kiváltságlevelét, hogy nemcsak a szebeni, újegyházi, sinki és brassói esperességek tartoznak a szebeni prépostság alá, hanem a többiek is.
A király megígérte, hogy senkinek falut vagy birtokot földjükön nem adományoz. Bírájukat, papjukat szabadon választhatják. Kereskedőik vámot nem, ellenben a kamarának évente járadékot fizetnek. A szász ember szemében az egyház elsősorban a népegység kifejezője és a vallással össze nem függő demokratikus törekvésének színtere. Nemzeti öntudatában szinte koraérett módon következetesen intelligens. Magával sodorja a vidéket is. 1486-ban megalakult a szász egyetem, az Universitas Saxonum. Az erdélyi szászoknál, ha tisztán szellemi előzményeit vizsgáljuk, az egyházi reformmozgalom, mint általában egész Euró­pában, a humanizmus gyökérzetéből sarjad, melynek eredménye a Landeskirche (tartományi egyház). Önálló egyetem! — és természetes.
Király és nemzet legendás nemzetségős eredete; nemzet és állam kettőssége egyre jobban keveredik egymással, s a változás kapcsán a vérségi szervezetű nemzet rendi tagoltságúvá válik mind Magyarországon, mind Erdélyben magyarsága, székelysége és szászsága autonóm helyzetében.
A honfoglaló magyarsággal azonos feltételeket keresők a legtermészetesebb utakat, Erdély kapuit választották Nyugat felé, és otthont találtak — akárcsak a szászok — önrendelkezésben vagy anyanyelvű egyetemben, az Árpádházból való II. Endre (1205—1235) Andreanum szerint.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

EPOLETT

MAGYAR TIMPANON

Hangösvény suttogás