SZÁLLÓIGE


Láttuk, ahogy ő Sokrates filozófálását magyarázta, abban egy élet teljes kifejlését és betetőződését nyújtotta. 

Megéreztük, hogy ebben a filozófus-tipusban találta meg ő is az igazi filozófust, akinek a filozófiai eszmélés nem csupán egy dekorativ járuléka, vagy ha annál több is: konstruktiv eleme életének, hanem maga az ő élete. Éreztük is egyben - mert érezni és tudni egybeeső fogalom -, hogy ezért tudott oly felejthetetlenül megkapni mindnyájunkat az a jelenet, amikor Alexander Sokrates utolsó óráit magyarázva, felovasta Plátóból azt a részletet, amelyben Sokrates búcsút vesz hiveitől, és felolvasás közben elcsuklott a szava. Akkor éreztük mi is őt a szokrateszi egyéniség közvetlen közelében – irja Dénes Lajos főgimnáziumi tanár, a volt tanárára Alexander Bernát filozófusra emlékező jegyzetében. Dénes Lajost pedig Tóth Szilvia a Kút (1926-1927) című folyóirat első számában mutatja be.

Ugyan miért kell a szállóige cim értelmezésére filozófusokat is megidézni? 
Mert a szállóigének szakirodalma van; és nem ott veszi fel a gondolkodás fonalát, ahol más elejti, hanem sajátos bölcsességétől fogva, ha szükség, azaz az élt úgy kivánja teremt, újjáteremt. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy eszenciahordozó, mely az élet egész terütét átfogja. És nem csak múltidéző, vagy ténymegállapitó, de legtöbbször jövőbe mutató bölcsesség, mint idézet, vagy hivatkozás, akár kifejezés.
Nos Alexander Bernát igy fogalmaz: A nép szállóigéi a közmondások - a művelt ember közmondásai a szállóigék.

Célom az volt, hogy a magyar nagyközönség részére készitsem el a könyvet és a szállóigék és idézetek közlése révén azok használatát gyakoribbá, és ez által nyelvkincsünket zamatosabbá, gazdagabbá tegyem - irja  Szécsi Ferenc. 

Majd arra a kérdésra: De mi a szállóige? - így felel: 
A szállóige ismeretes eredetű szólásmmód. Közös vonásuk a tömörség, rövidség, amely az egész gondolatsorozat kifejezője. Szállóigék terjesztik az emberiség legszebb, legbecsesebb gondolatait. A szállóige nemcsak mondás, vagy idézet lehet, hanem valamely könyvnek, szinműnek, versnek, vagy képnek cime, elnevezése.

Szállóigéink nem kizárólag magyar nyelvűek, hanem idegenek is. Latin és német, valamint más nyelvű idézeteink teljesen összeforrnak nyelvi kultúránkkal, és éppen úgy nyelvkincsünkhöz tartoznak, mint amazok. 
Minden gyűjtemény feladata, hogy anyaga és érthetősége révén közelebb hozza az érdeklődőkhöz a magyar költőket és irókat, és egyben könnyebbé tegye a történelmi és társadalmi események megértését.

Igen hasznosnak mutatkozik a témakörök szerinti csoportositás és a szerzők betűrendes névmutatója – vélekedik Kassai Tibor. A lélek harmóniájának megismerését és birtokbavételét reméli Weöres Sándor.

„Adj tüzedből lángot annak, aki kér.” (Cicero)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

EPOLETT

MAGYAR TIMPANON

Hangösvény suttogás