V I R Á G V A S Á R N A P


Lám ezen az összefüggő, végtelenbe nyúló síkgörbe résen a nagyon mélyről induló igekötős magyart, a magma töltetű történelmi küzdelmével helyezi a Jézus-tragédiát - a visszaút kizárásával- az ijedt szívűeket a nemzet tornáca küszöbére a virágvasárnapi költő, Bódás János.

Lírájának nyugalmas felszine, vérző szívének fájdalma, lelkének egyszerű kisugárzása, költői látásmódjának, de személyes hitéből fakadó keresztény életvitelének jellemzői akkor is erőt és vigasztalást nyújtanak, amikor kívül harcok s bent félelmek uralkodnak. Csak az Isten nagy kegyelme, hogy még nincsen végünk, „hogy a pislogó kis mécset el nem oltád s a megtört nádnak megkegyelmezzél”. Bódás János a protestáns költészet legjelentősebb képviselőjeként is úgy áll előttünk, mint aki nemcsak verselésével, hanem egész lelkipásztori szolgálatával igekötője volt a gyülekezeteknek, egyháztagoknak, minden embernek. Igének vagy igéből képzett névszónak a jelentést módositó /pl. a befejezettségre utaló (összetételi előtagja) mint szó, illetve szófaj/. Az igekötők az igékhez kapcsolódnak és módosítják annak jelentését. A leggyakoribb jelentésmódosítási típusok a következők: 
Az igekötő a cselekvés irányát jelzi. Pl.: néz – felnéz.
Az igekötő a cselekvés vagy történés időbeli lefolyásáról, állapotáról, befejezett szemléletéről vagy akár az ige tárgyával való speciális viszonyáról is tájékoztathat. 

Pl.: alszik – elalszik – kialszik – átalszik, lát – meglát, hull – lehull.

Az igekötő teljesen megváltoztatja az eredeti ige jelentését. 
Pl.: fog – hozzáfog. Az igekötő állhat az ige előtt – ekkor egybeirjuk vele -, és állhat utána – ekkor különírjuk. Elvetette a magot, MEGkereste az elveszettet, SZEMBE nézett vele, ÁTölelte Jézus.

Csak az igekötő, az igekötő-használat milyen nagy jelentőséggel bír a magyar nyelvben - A nyelvünk jellegzetessége. Ezen indul el, jön mozgásba, életbe és szeretetbe a nyelv, az ember. Hát így lesz minden költö, író, minden nevelő, pap és édesanya, - akik meghatározzák a nemzet nézetét és jövőjét - igekötő. 
A magyar igekötők virágvasárnapon születnek.

Isten” Ige-kötője” Jézus. Szűz testén jött az Ige Bethlehembe, Júdának földjére - az égből a világba. „És az Ige (szó, beszéd, tett beszéd) testté lett és lakozék mi közöttünk” (Ján.1:14). Ő kötötte össze az eget és a földet, Istent és az embert! Erre a hatalmas égi és isteni kötözésre, Igekötözésre indul az istálló-sorsú most szamárháton Jeruzsálembe - Passzus est impassibiliter! Ez az út, ahol még figyelmeztetik: Dorgáld meg a te tanitványaidat! Jézus felel: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.

Akkor még sir Jeruzzálem felett. Betér a templomba és megtisztitja azt azoktól, akik azt latrok barlangjává tették. Ezen a virágvasárnapon is betér.

Bódás János: VIRÁGVASÁRNAP

Csak hulljatok virágok, pálmaágak
Csapongjon a piros szárnyú öröm
S higgyétek, hogy Dávid utódja jön
Szabadságszerző győzelmes királynak.
Ő, látja már. Hogy messze, mint a felleg,
Fekete átok varjúraja vár
És szárnyra kap, s hogy nemsokára már
Káromkodnak, akik most énekelnek

Ő... tudja már, hogy egyedül lesz s hitvány,
Ijedt szivvel fut szét sok tanitvány,
Nem marad bennük se remény, se hit...

S egy szürke fa a borzongó erdőbe,
mintha tudná, hogy kereszt lesz belőle,
meg-meg rázza zörgő leveleit...


Népszerű bejegyzések ezen a blogon

EPOLETT

MAGYAR TIMPANON

Hangösvény suttogás