A SZÓ HITELE

Lelki kötelezettség teljesítésére kitűzött határidő a haladék fogalmát nem is
ismeri, az elhalasztás engedélyezése akaratot, érzelmet sért – ezért nem társadalmi
érintkezésben való külső magatartás vagy stílus, hanem epikai való.
Lélekről, hagyománytól támogatott hitelességről van szó, ami jóval több és
más, mint művészet, pénz, szerencse vagy halál... Egyáltalán mi az, ami az emberi
lélek nyugalmát újra meg újra megzavarja? Jobban mondva: ami voltaképpen soha
nem engedi az ember lelkét megnyugodni? Saját maga. Saját önzése, érvényesülni
vágyása, elégedetlensége. Ez az, ami örökös összeütközésbe juttatja az emberekkel,
a körülményekkel s végeredményben: Istennel. A tagadásból és visszautasításból
kinőtt nyavalyánkból való biztos és gyökeres kigyógyulásnak nincsen semmi más
módja - csak az az egy, - ha a magunk önző akaratát teljes tökéletesen alárendeljük
egy más, önzetlen, igazi javunkra és boldogságumkra irányuló akaratnak: az eddigi
erőszak és hatalom ellenében! - alázatosszívű és szelid Jézus Krisztus akaratának.
„Úgy szóljatok és úgy cselekedjetek, mint kiket a szabadság törvénye fog
megítélni” (Jak.2:12) Szabadság és törvény: szembetűnő ellentét. A kettő kizárni
látszik egymást. Aki szabad, másokra nem káros, tevékenységében, magatartásában
és minden közéleti, politikai jogaiben nem korlátozott, mi dolga a törvénnyel? Ez a
kérdés, amit nem tisztázott; nemcsak a köznyelv és közerkölcs, hanem az
imposztor világ büntető ügyeit intézni hivatott jogrend. Pedig! – kétségtelenül köze
van, kell legyen a törvényhez, mert a szabadság nem teljes függetlenséget, hanem a
maga módja szerinti fejlődést, gyarapodást jelent. Aki azt véli – vindikálva a szó
hitelét, magának jogot tartva, mint például a krisztusi szabadság csak épp
megengedi, hogy könyörületes legyen, gondolja csak meg, hogy Krisztus azért jött,
hogy megtanítson bennünket beszédünkben s cselekedetünkben az Ő szent
szerelmét tejességre vinni. Mi e törvény szerint fogunk megítéltetni és semmi
hamis látszat, mások szándékos félrevezetéséből anyagi vagy erkölcsi hasznot
húzó, függetlenséget hangoztató ok nem más, mint szélhámia – minket nem téríthet
el.Ezért kötelességünk életünk minden megnyilvánulásában szem előtt tartani,
hogy mit követel tőlünk a helyes alárendeltség (a helyes parancstól függés!), hogy
ama nagy napon (akár december 21-én!) ne szégyenüljünk meg. Azok, akik a
társadalmi és különösen a nemzeti közélet további irányítására megbizást nyertek:
óvónők, tanítok, tanárok, orvosok, gyógyszerészek, papok, polgármesterek,
politikusok, törvényszéki és sport bírók (Nem zárójelben!), akik a gondolat
mélységeibe hivatottak akarva (nem akarnak!) betekinteni, vizsgálják meg - nem a
saját!, hanem az Íge fényében, - hogy milyen a cselekedetük és beszédük. Isten
törvénye szerint való? Szabaddá lett a szó hitele életedben?
Csak a szó hitelét kockáztató – míg önmagán kívűl nemzetet is kompromittál
még súlyosabb elbírálás alá esik, aki Íge hirdetőjeként odáig jutott, hogy lejáratja

és rossz hírbe hozza Erdély magyarságát. Adós maradhatott volna sok mindennel,
de a becsületét vesztett volt Királyhágó-melléki református püspök Tőkés László
most ezt kijelentést teszi: „Megítélésünk szerint a jobbikos országgyűlési képviselő
antiszemita megnyilatkozása nyílt provokációt jelent – mondja - nem csupán
zsidó
polgártársaink és – az egyébként nemzetközi bírálatok és támadások
keresztüzében álló – Magyarország, hanem hasonló módon a határon túlra szakadt,
legfőképpen pedig a kettős állampolgársággal rendelkező magyarok ellen is” és
hozzátette az EMNT elnöke „Romániában élő magyar polgártársaim közösségében
külön is kikérjük a határon túl élő magyar állampolgárok iránti kollektív
bizalmatlanság – közvetett – kinyilvánítását. Gyöngyösi kijelentését az erdélyi
magyarok elleni támadásként értékelni nem lehet, Tőkés önmagát sok minden alól
felmentette, de az igazmondás terhe alól senki! (Kommt Zeit, kommt Rat!)
Igen jól esik – ezeknek utána – megtudni, hogy Franklin Benjamint, az
amerikai Egyesült-Államok nagy államférfiát az tette mind tisztább és tökéletesebb
életűvé, hogy „ujjhegyre szedte” fogyatkozásait, bűneit s azokat öntudatos harc
utján egyenként semmisítette meg.
Maga Kálvin János, a nagy reformátor este soha sem aludt el s reggel soha
sem kelt fel anélkül, hogy az elmúlt napon elkövetett cselekedeteit még egyszer
emlékezetébe ne idézte volna. Mindkét történelmi személyiségnek ez tette frissé
naponként bűntudatát s ez tette őket képessé a bűnök elleni eredményes harcra. A
szó hitele, amit mondasz addig igaz, míg az ellenkezője nem lesz az.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

EPOLETT

MAGYAR TIMPANON

MENE TEKEL