ISTENEK ELEDELE

Lehet-e parancsszóra szeretni? Lehet-e valakire paranccsal ráerőszakolni,
hogy szeressen?
Ugyan már! Nem lehet. Mégis megalkuvást nem ismerő határozottsággal
parancsolja Jézus Máté 22:37-ben: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből,
teljes lelkedből és teljes elmédből”, azaz hogy összes lelki tehetségeinknek minden
erejével szeressük Istent. Össze lehet tehát egyeztetni a lehetetlenséget a parancs
teljesítésével? Igen. A megoldás ez: gondolkozzunk, szenteljünk egy.egy kevés időt
a testi-lelki élet nagy kérdései felett való elmélkedésre. Honnan melyik helyről,
milyen irányból jöttünk - eredetünket tudakolva? Hová, melyik helyre, milyen
irányban megyünk? A kezdet, (a kezdő mozzanat, a megindulás szakasza) és vég,
(az a hely, az a pont, ahol a dolog már nem folytatódik) között levő úton ki vezet,
ki véd, ki segít, ki táplál, ki ad áldást, vigasztalást, erőt, egészséget, gyógyulást,
szonongatott, nehéz helyzetben szabadulást?! Ki csendesíti le háborgó lelkünket?
Ki nyugtatja meg zajgó, nyugtalanul hánykodó szívünket? Ki ad erőt a teher, a
kereszt hordozására? Ki szeret? Ki szól titokzatosan elhagyatottságunkban tépelődő
szívünknek? Ez a tépelődő szív megérzi, hogy Isten az egyetlen szeretet, az
egyetlen jóság a világon: és azután szeretni fogja őt nagyon - ez a szeretet pedig az
embert teszi boldoggá.
Csakugyan, valóban azzá! Mert az igazi kerersztyén élet vidám, örvendező
élet. És mégis, milyen sokszor felmerül a vád, hogy ha valaki komoly, evangélium
szerinti keresztyén életet akar élni, annak le kell mondani sok-sok örömről, vagy
mulatságról, élvezetről, amely úgymond a világ szerint a legnagyobb érték, vagy
a legnagyobb jó s az élet fűszerét veszíti ezekkel el. Hangoztatják, hogy az ilyen
ifjak viselkedése, gondolkodása a nála sokkal idősebb személyre valló viselkedés,
mintegy koravénné lesz, a férfikort savanyúvá, fásulttá teszi, és az öregség idejét
teljesen egyhangúvá. Akik ezt hangoztatják, akik ily érvekkel utasítják vissza a
szép és tiszta életre szóló komoly felhívást; nincsenek tisztában azzal, mi is maga a
tiszta, a komoly öröm, nem tudják, mi adja meg az élet szépségét, a szórakozások
indítóerejét s nem tudják, mit jelent az ifjúságnak maga a tisztaság, a férfiúságnak
a komoly felelősség és az öreg kornak az áldott békesség, megnyugvás. Az igazi
öröm, vidámság gyökerei a lélek mélységeiből táplálkoznak. A hívő élet azért
örvendező, vidám élet, mert egyben imádkozó élet. Így e kettő pedig nemhogy
kizárja, hanem éppen kiegészíti egymást. Aki nem tud hittel, komolyan imádkozni,
nem tud igazán örülni. Aki pedig nem imádságos lélekkel járja az élet útait, az
talán szerez a testnek látszólag kellemes, múló örömeket, de ezekért, - amint azt
mi is sajnos tudjuk! - legtöbbször nagy árt kell fizetnie. Az az öröm, vidámság,
mulatság, amely letör, a kedvét veszti, elcsüggeszt, a lelket megsebzi s a testet nem
kíméli, veszedelmes öröm. De az a derű, öröm és vidámság, szórakozás, amely

fölemel, a lelket felüdíti és a testet is tisztábbá, üdébbé teszi, áldott öröm. Ilyen a
keresztyén élet öröme. És egyre inkább csak ez marad!
Így beszél gróf Bethlen Kata a 18.században, - a feljegyzések tanúságával
az, aki önmagát emberfeletti szenvedéseiért Árva Bethlen Katának nevezi: „Óh
Szentháromság egy örök Isten, tied az én lelkem, mert az ítélő bíró édes Atyád; az
ő szent Fia elégtevőd; az ő Szent Lelke megszentelőd és vigasztalód. Uram Isten,
mit adhatnál nekem egyebet ha az egész világot minden gyönyörűségével nekem
adnád is? Tenálad nélkül nekem az élet nem kell. Én pedig néked egyebet nem
adhatok az én szívemnél, de ezt úgy adom, hogy megjobbítsad, megtisztítsad.
Neked adom hátralevő életemnek minden szempillantását, hogy azok is legyenek
egészen a te dicsőségedre szenteltek.”
Igy írunk az ambrosia, parlagfű-őssejtszaporító, rákot is gyógyító növényről.
Gyógyszerhatalom áll a parlagfű, mint gyógynövény kirtása mögött.Ha a világon
mindenki megtudná azt, amit az indiánok közöltek a franciákkal, jelesül, hogy a
parlagfű, mintegy csodaszer minden betegségnél visszafordítja és normalizálja a
szervezetben zajló rendellenességeket, azaz a betegségeket, akkor senki nem venne
gyógyszert, és nem lenne óriási bevétele a viág urainak, - nem jelentene veszélyt
a túlnépesedés sem. Méltán felmerül a kérdés, miért irtatják velünk a parlagfüvet?
Ráadásul még büntetés kiszabását is kilátásba helyezik, ha nem irtjuk azt. Első
számú közellenségnek kikiáltott parlagfű több földtörténeti katasztrófát is átélt
csodálatos ősi növényt, hogy a megtévesztett embereknek még véletlenül se jusson
eszébe, hogy a kötelező irtás mögött egy más célja van a rejtőzködőnek. Mert az is
kiderül, hogy a ma gyógyszerének mellékhatása következtében - Magyarországon –
minden órában meghal egy ember, de sokkal többen halnak bele abba, amit régóta
tudnak a pattológusok: minden második felboncolt embert tévesen diagnosztizáltak
és tévesen gyógyszereztek, mivel nem az volt a halál oka, amivel kezelték.
Mint fuldoklók kapkodunk az életet megtartó egyetlen erő, a szeretet után!
Meddig késik az istenek eledele?

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

EPOLETT

MENE TEKEL

MAGYAR TIMPANON