HA KIDERÜL

Létezik igazság, - ha kérdez, ha felel; de ha magyarázó mellékmondatként kiderül, még akkor sem felfedezés - mert egyedül csak a hazugságot találják ki. Látható és láthatatlan világ: igazság és hazugság, - ikertestvérek! – akár a hit és a szenvedés. A hit egy láthatatlan Isten, láthatatlan törvények, igéretek és egy boldog, a beteljesedés felé siető, de mégis láthatatlan ország bizonyossága szerint való élet, amely együtt él egy láthatatlan Megváltóval, együtt munkálkodik egy láthatatlan Lélekkel. Mindez a látható világban megy végbe, olyan emberek között, akiknek a testi szem látása többet jelent, mint a láthatatlanokról való meggyőződés. Akik keresik, kutatják miként élhetnének boldog, kiegyensúlyozott életet, hogyan élhetnének gazdagabban. Arra kérdésre, hogy mit is jelent valójában gazdagnak lenni? – egyre égetőbbé és sürgetőbbé válik a felelet. Lelke mélyén mindenki érzi, tudja, hogy nem (csak!) a pénztől függ az élet. Mégis szinte mindannyian a pénztől remélik biztonságukat... Nagy ellentét a látható és láthatatlan világ! A kettő között áll az ember. Legnapfényesebb útakon, - míg tart a szíved tarsolyában a hit, az imádság, a szülei ház otthonából, óvodából, iskolából tanult drága kincs és nyugodtan térhetsz nyugovóra a tisztességesen elvégzett munka után, - egyszerre váratlan aggodalmak szétszakíthatatlan köde ereszkedik rád, idegeid felörlődnek hiábavaló harcokban, indulatos nyugtalanságod teherré teszi az életet környezeted számára, reád csap a halálfélelem, oroszlánkarmokkal marcangolja szívedet. Minden ami benned zajlik a gondolkodástól kezdve a test és az elme működésének összhangjáig, a benned zajló összes ismeret és ismeretlen folyamat mind-mind energia – egyensúlyát veszti. Új tudatosság ösztönző cselekvés megható példája „A szeretet szimfóniája” (2007.december 4.) keletkezése, hogy a fiatal ír gitáros egy nap találkozok egy csellistával New Yorkban. A találkozásból egy gyermek fogan August Ruch, ám a fiú árvaként nő fel. A különleges zenei tehetséggel megáldott gyermek minden erejét arra használja fel, hogy megkeresse szüleit... És megtalálja! Megtaláljuk! – de csak azok hallják meg a figyelmeztetést, akik odafigyelnek a keresésre, az új élet lehetőségére, az összetartozásra, az összefogásra. Ez pedig a tenniakarás! Mert sajnos az emberiség nagy része előnyre szert tenni csak valami, valaki más rovására akar. Ez olyan, mintha a halak az óceánban egymás elől a vizet akarnák ellopni – még nekik is több tudatosságuk van, mint az emberiségnek... Új befektetett energiával, teljesen ösztönös reakcióval, félelmeimet leküzdve, hitem szeint – Istenem és Atyám segítségével! – új energiaáramlással Zabolán a II. világháborúban elhurcolt kisharangot sikerült körülményesen Biatorbábgyról hazahozattam (1971.október 10), monumentális székely kaput állíttattam (1975. augusztus 24.), az 1977. március 4-i földregés által súlyosan megrongált műemlék vártemplomot, várfalat és tornyot - jórészt külföldi segéllyel - kijavíttattam, majd a változásokat követően 1991.május 31-én néhány barátommal, az RMDSZ támogatásával a templom közelében gróf Mikó Imre, falu szülöttjének mellszobrot állíttattam, Petrovics István szobrász-művész alkotásában. Mindezt természetesen a rendszer támogatása nélkül, - hanem az ösztönös reakció és az elme túlélési parancsával. A sípályán figyelhető ez meg nagyon jól, amikor a meredek lejtőre az ember félve ereszkedik rá, igyekszi függőleges testhelyzetben maradni, ami ebben a helyzetben a biztos egyensúlyvesztés, rosszabb esetben bukás vagy sérülés. Abban az időben ez volt az egyetlen, amit rizikófaktorral (kozkázati tényezővel!) tenni lehetett. Csak most következik – ha kiderül! - Huszonkét év elteltével hallom és olvasom, hogy a kisharang magától hazajött (valószínű megunta Biatorbágyon); a székely kapu a világ teremtése óta ( úgy önmagától! ) ott áll; a 15.századi templom, várfal és torony készruha gyárban fehérbe öltözött; Zabola önkormányzata 1991- ben határozott a szobor felállítása mellett és elkészítésére felkérte Petrovics Istvánt. Egy még frappáns (meghökkentő) megfogalmazás. A közakarat állította a szobrot. Itt a nagy nyilvánosság előtt – mielőtt a valóság elfedítőinek nevét is közlöm – szeretném felkérdezni a szerzőt, hogy „Közakarat” hol lakozik, hányas cípőt visel és mi a kedvenc étele, itala? Azt hittem kifáradt a torka az irodalmi cenzurában, a Duna-csatornánál, a kollektivizásáskor... Mit várunk a történelem hamisítoktól? A régi rendszertől? Ha kiderűl...

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

EPOLETT

MAGYAR TIMPANON

Hangösvény suttogás