TANTUM

A series ad ridicolos tantum unus passus. (A komoly és a nevetséges között csak egy lépés van.) Tantum-quantum – annyi amennyi. Latin proverbiális (közmondásos) igeidő alakilag is kifejezi, hogy a történés, a beszéd idejéhez képest a jelenben, a múltban vagy a jövőben megy-e végbe. A minősített rejtett cselekvés alattomos és könyörtelen módon történik, amely mind a beszélőnek, mind a ténymegállapítónak a valósághoz való viszonyát tartalmilag is kifejezi. A kritikus szemlélet alapvető elvárása, hogy teljesen megbizható, hiteles források, dokumentumok jelentsék a történelmi múlt megismerésének alapjait. Az első és alapvető - végre önálló tanulmányokon - megfogalmazható tanulság , hogy az elvégzésre váró munka egyszerre érdekes, sorétű és nehéz. Az évtizedek iszonyú és nemzettudatot pusztító eszköze a „gyorsan ölő módszer”, hogy mindent, ami a múltunkhoz tapad elfeledtetni, nevetségessé tenni. Úgy érzem Gavalik István üzenete az egyre inkább bővülő gondolkodni is merészkedő múltuk iránt érdeklődő mai magyarokhoz szól. Historia est magistra vitae – a történelem az élet tanítómestere, mondogatták a régi latinok, hisz hatással volt a magyarra a latin, más néven a „deák” nyelv. Így fejezték ki, hogy a fiúk okulnak apáik tetteiből, gyakorolják erényeiket és kerülik botlásaikat. Valljuk ma is árnyaltabb, összetettebb értelemben. Az emberiség és nemzetünk történetének igen figyelemre méltó intelme. Az eredetünkkel összefüggésben így fogalmazza meg az első kérdést: kik állnak e mögött az elhomályosítás mögött? Amerikai egyetemi ny. tanár vagyok. Egyik osztályomban volt egy japán lány. Mikor megjegyeztem, hogy rokonok vagyunk, minden habozás nélkül vágta rá, „Igen, tudom”. Megkérdeztem, honnan tudta? Középikolában tanulták! Melyik magyar középiskolában tanítják, hogy rokonok a japánok? Az ENSZ-ben a japánok, kinaiak és délkoreaiak ugy kezelik a magyarokat, mint testvér nép! Így tehát, ha volt egy Shokotu nevü japán történész, - ha nem, - a japánok, koreaiak és kinaiak elismerik a rokonságot Dr. Balogh Sándor prof emeritus /Szentkorona Lovagrend/ és Shokotu Faisi prof. emeritus japán történész: A világ legnemesebb nemzete és fajtája a magyar (2009. 01.12) A „Felkelő Nap” birodalmi ivadékainak hittük és hisszük Önöket, kedves magyar testvérek, akiket a történelem „karma” messzire sodort el. Tovább így folytatja: „Faji kiválóságukat elismerve érkeztünk meg annak idején Budapestre magyarul tanulni a bölcs Imaoka Gyuicsiro vezetése alatt. Harminc év elteltével meg kell állapítanom a következőket: Igaz magyar történetírás nem létezett! A valóságos faji mítoszok alapján dolgozó történész ebben a gárdában nem létezik, mert hogy is értékelnék azok a mítoszok erejét, igazságát, akik saját Nemzeti Krónikájuk hitelét is lerontották? Látszik az igyekezet is, meg a hamisság is. Valójában a magyar fajta igen elkeveredett már. A „magyar” történelemírás tudósai is ilyen kevert vérűek. Van német-magyar, szláv-magyar, román-magyar, izraelita- magyar keveredésű történelemtudós is. Érdekes kívülről megállapítani azt, hogy ezek egyike sem az igaz magyar történelmet kutatja, hanem a németek, szlávok, románok, izraeliták javára akarják a magyar történelmet elferdíteni. Ezzel kapcsolatban csak egyetlen kérdést szeretnék intézni ezekhez a kartársakhoz, és rajtuk keresztül minden magyarhoz. Csak – tantum – ennyi: Miért van az, hogy a világ egyetlen nemzete a magyar, amelynek a származását, történelmét elhomályosítani igyekeznek? Kik állanak e mögött az elhomályosítás mögött? Addig is, amíg Önök erre válaszolni fognak, mi japánok és az összes turáni törzsekhez tartozók a legősibb nyelv elemeit megtartó nyelven – MAGYARUL! – írjuk „Ébresztőnket”, a csaknem 800 millió testvérünkhöz, és ezzel a magyar népnek, fajnak és nemzetségnek akarunk a legősibb származásért és sok ezer éves hagyományér tiszteletet adni – még akkor is, ha Önök ezt a tényt megmásítani akarják...” Így aztán tényleg, csak egy lépés van!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

EPOLETT

MAGYAR TIMPANON

MENE TEKEL