LEBZSEL



Leb szócska hangváltozattal és összehúzva képezi a lebzsel szót, ami gond,
munka, és fáradtság nélkülit, majd könnyen tölött időt, henyélést jelent: mintha
egy helyen lebegne - értelemmel bír.
Legfélelmetesebb bibliai igék egyike,a „mondom néktek: minden hivalkodó
beszédért, amit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján (Máté
12:36.); mert ugyan melyikünk merné azt mondani, hogy ő reá nem vonatkozik,
nem vonatkozik százszorosan és ezerszeresen? Nagy, égbekiáltó bűnökről sokszor
elmondhatjuk nagy fennen, hogy mi nem vagyunk részesei ezeknek, de aztán itt -
szembesülve mindnyájunknak el kell ismernünk a magunk bűnösségét. Pedig, lám
Isten előtt ez is égbekiáltó bűn, hiszen azt olvassuk, hogy minden hivalkodó szó
fölhangzik trónusa elé s még az ítélet napján is megcsendül vád gyanánt ellenünk.
De a hivalkodó beszéd ellen hiába vennők fel magunk a küzdelmet, amíg
hivalkodó, öntelt szívünk a régi marad, mivel „a szívnek teljességéből szól a száj”.
Új szívre van szükségünk, hogy beszédünk módja is megújuljon. Ezt az új
szívet pedig csak maga a teremtő Isten „teremtheti” bennünk. Szíves-örömest meg
is teszi, ha mi hajlandók vagyunk régi, hivalkodó szívünket odavinni a keresztre,
hogy ott megfeszíttessék, halálra adassék. Mi mindennek kell addig megtörténnie!
Az új szívből egyre erőteljesebben fog az ég felé törni a sok és hivalkodó lebzselés
helyett a könyörgő, hálaadó és magasztaló imádság s megújult ajkakról egyszerre
természetesebben hangzik majd az alázatos, kedves, okos, szelid, barátságos, igaz
beszéd. Nagy és örömteljes útat kell megtennünk, amíg a legszörnyűbb ellenség
nyereséggé, boldogító lehetőséggé változik. Így van értelme a nagypénteknek,
hogy a keresztyén ember a megtérés pillanatában hal meg – hogy aztán soha többé
az elmúlás ízét, a félelmet meg ne kóstolja!

Csak az emberek legnagyobb része nincsen tisztában sem környezetével,
sem önmagával. Így hát nincs mihez szabnia magát egyéb, mint a többi ember, a
világ. Azt nézegeti, hogy más mit, és hagyan csinál és sokszor igazán ész nélkül
utána csinálja, - ha tisztára nagyon ellenére van is a természetének, hajlamának - s
végül is, egyáltalában nem felel is meg körülményeinek. Egész csomó nyűgöt,
terhet szed így a nyakába. Gondoljunk csak páldaként a társadalmi kötelezettség
sokrétű nyűgére: öltözködés, a társadalmi érintkezés formái, szórakozások ( ha
valójában kellemes társaságban töltött, és pihenést, felüdülést jelentő idő?) stb
tekintetében. Ezekben a társadalmi körökben a hivalkodás, kérkedés dicsekvés a
legtermészetesebb magatartás egyike, ahol a lebzselés még erkölcsösnek minősül.
Bizony, gyökerestűl meg kell újulnia egész belső mivoltunknak, hogy képesek
legyünk lerázni magunról ezeket a bilincseket, jobban mondva: megengedni, hogy
Jézus leoldozza őket rólunk. Amilyen mértékben megszabadulunk bilincsinktől,
olyan mértékben ismerjük meg Istennek jó, kedves és tökéletes akaratát s tanuljuk
meg ahhoz szabni magunkat.
Ilyen előkelő társadalom rabságáról olvastam, hogy egy hivatalnokembernek
fölcseperedett a leánya. Nagy gond volt ez neki, még nagyobb, mint általában az
édesapáknak. Felesége ugyanis évek hosszú sora óta házhoz kötött beteg asszony
volt, igy hát nemcsak a látogató- és báli ruhák kiállításának költségei miatt főtt a
feje, hanem még leánya gardírozásának a terhe is tejesen az ő nyakába szakadt.
Panaszkodott is miatta keservesen. A szegény beteg asszonynak annál rosszabbul
esett ezt hallgatni, mivel maga is érezte, hogy csakugyan milyen teher ez az ura
nyakán, amellyet őmiatta kell hurcolnia. De hát ki rakta reájuk ezt a terhet? Talán a
leányuk a maga mulatni vágyásával? Szegény leány a szó szoros értelmében úgy
belebetegedett minden alkalommal csak az előkészületek izgalmaiba, hogy mire
elérkezett a bál napjam egyéb vágya sem volt, csak az, hogy óh, bárcsak otthon
lehetne. De nem lehetett. Mit szóltak volna hozzá a barátnők s azok mamái?
„Ne szabjátok magatokat a világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek
megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes
akarata.” (Róm.12:2.)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

EPOLETT

MAGYAR TIMPANON

Hangösvény suttogás