Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: január, 2014

Sárelő

Legnagyobb művészi teljesítmény úgy ábrázolni a szomorú emberi 

állapotokat, hogy az mégse legyen kétségbeejtő – fogalmazná egy ismeretlen 
a „sárelő” jelentését.
Lírai hangvétel érvényesül szuggesztiv, vígjátéki helyzetében – valójában 
a kort jellemző drámai szituációjában. Úgyszólván maszk nélkül, természetesen 
áll elő Sárelő a sorstörténet élvonalába. Ritmusában parancsoló ábrázolásmód 
új eseményvilágba, környezetbe vezeti a szemlélőt. Valójában egy társadalmat, 
egy szemléletet, de egy világot nyít meg énekbe, dalba vésett névtelenségével. 
Örömmel látom a különféle újságok szerkesztői üzenetéből, hogy mind többen 
és többen érdeklődnek régi magyar keresztnevek, - helyesebben személynevek 
– iránt, ami természetes is, mert hiszen minden magyar kötelességének érzi 
külsőleg is hitet tenni a nemzetisége mellett.
Legalább is úgy gondolják, hogy a magyar név hitvallás. Igen, az is. De 
nemcsal az. Több annál. Nemzetmentés!
Úgy van ez is, - mint minden más valóság tükörképét feltáró…