BÚCSÚ JAKABFI RÉKÁTÓL

beteg- és idősgondozó asszisztenstől
 „Ott fenn a hegyen van az a hely A
hol a szív békére lel.
 A Golgotán áll a kereszt 
 Ha fáradt vagy oda jöhetsz.” „...

  először édesen, puhán gördül, mint a babakocsi, azután szökellve, zökkenőnél hangos kacagással, mint egy vidám pónifogat; majd vágtatva, tüzes küllőjű phaetonként, melyben az ífjúság Apollója ül, azután vasason, rendesen, hatalmasan robog, mint egy hadi jármű – nemsokára álmodozva, fáradtan halad, mint egy hazatérő szénásszekér nyári alkonyatkor, végül csikorogva nyekereg tova a rozzant taliga, míg szét nem hull joha, tengelye, fergettyűje, lőcse.
 Amerre megy mindenütt lehervadt virágok hullanak útjára: ... várták, reámosolyogtak, megremegtek s lehullott szirmaik koronája.” + 2014. július 2-án tűrelemmel viselt betegség után Jakabfi Réka életének 33. évében visszaadta lelkét Teremtőjének. 
 Eltemették szívük nagy fájdalmával, a drága jó gyermeket, testvért, jegyest, unokatestvért, keresztgyermeket, keresztanyát, rokont, szomszédot, munkatársat és jó barátot hófehér gyönyörű menyasszonyi ruhában,tiszta fehér koporsóban, virágözönnel: Zabolán, július 4- én. Temetésen ott volt, ott zokogott Zabola népe - magyarok, románok.
 A gyász pillanataiban megnehezül minden szó. A feketének bár nincsenek árnyalatai, a fájdalom, a gyász mégis akkor a legelviselhetetlenebb, ha a szülő a gyermekétől kénytelen búcsúzni, vagyis – Ravasz László püspök gyönyörű szavaival – ha a vágtató, tűzes küllőjű phaeton útja szakad meg kegyetlen váratlansággal.    Vigaszt csupán az nyújthat, hogy a halál minden mohósága és ádáz igyekezete ellenére is kénytelen többet itt hagyni, mint amennyit Rékából magával vihetett. Mert az eltávozott velünk marad ezer meg ezer képben, tovább él a neve, a szeretete, a becsülete, a vélemény, amit magáról ébresztett és a millió meg millió gondolat, amelyet személye összefog. 
  Egy pont, amelyik széthullt és egyszerre mindenséggé vált. Engedjék meg, hogy mély együttérzéssel Zabola község nevében őszinte részvétünket fejezzük ki a Gyászoló Család minden tagjának. A szeretet Istene adjon erőt, támaszt és reményt! 

 Pásztori Tibor Endre

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

EPOLETT

MAGYAR TIMPANON

MENE TEKEL