HOLDSZÍN
Lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés. / Shakespeare III,1.Hamlet
monológjából To be or not te be, that is the question / Nem sivár társadalomtörténeti
értekezés, hanem a nemzet életének szétágazó küzdelméből egy csodálatos,
sokoldalú emberi portré ez, melyet megeleveniteni kiván az emlékezés. Az iszonyat
és fájdalom epikus remegése a vér csillogása, mely a gyűlölet mélységéből a
mérhetetlen szeretet egére emeli a tekintetet: előbb szabadságot, majd hitet remélve.
. Ugyanaz, a dal és a könny rejtett forrása, a bibliai Noé özönviz
utáni szivárvány „aranyparitása”: vörös, narancs, sárga, zöld, kék, ibolya. „Az én
ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld
között.”/Gen. 9,13 / Isten igérete az Életre és nem a színekre utal. Földrészünket
érintő védtelen népek ellen irányuló uralkodói terror eredménye a mindenkori
ösztönös ellenszegülés, lázadás és forradalom. A legtöbbször szomorú kimenetelű,
de mégis „győzelmes”-nek vélt események epizódjai tisztán és mélyen mutatják a
tudatos hajnalhasadást. . Chile hatalmas drámájának írója
Valentin Teitelboim így örökíti meg fájdalmas színekben a történteket: sápadt
színe a napfény minden változásával elváltozott, mint a vadgalamb nyaka. Zöld és
ibolya árnyalat szóródott szét a föld sebein, hamu hullt az égből, gyöngyös homály
szivárványozta a sivatagot .Holdszínbe öltözik a zordon haza...
S a magyar „dies irae dies illa solvet saeclum in favilla”-t (Ama nap
a harag napja, az a nap a világot hamuvá teszi – az utolsó ítéletről szóló középkori
himnusz kezdő szavai) ki fogja megirni? Vagy meddig lesz még „defficilis”, minden
külső hatásra túlzottan érzékeny, vagy kényes kérdés a jogfosztott színekbe-menekült
magyar ember színfoltja, színérzéke, vagy színértéke felől érdeklödni?
Ismert meteorjelenséget idézünk, melyre - most mindjárt hatvan év elteltével
- emlékezünk. 1954. október 25-én, hajnalban feltűnően fényes, megkapó szépségű,
viszonylag hosszú ideig látható jelenségnek lehettek tanúi Magyarország egész
területén a szabad ég alatt vagy a házak tornácain, vagy épp ablakainál tartózkodók
– írja Ponori Thewrewk Aurél. A ritka és érdekes meteorátvonulás körülményeinek
tisztázása céljából az Uránia Csillagvizsgáló igazgatója, Kulin György a napilapokon
át felhivást intézett a nagyközönséghez: aki látta ezt a „meteorikus tűzjelenséget” a
feltűnés időpontjára, a meteor mozgási irányára, szinére, esetleges hangjára vonatkozó
észrevételeinek leírását küldje be az intézet címére. Így rövidesen mintegy 1600 levél
érkezett be. Levélirók között volt nyolcéves, kislány, 76 éves földműves, hires fizikus
és Kossuth-dijas író is. A leírások különösen a meteor jellegének, színeinek ecsetelése
volt változatos. A női levelekben: világosan ragyogó türkiz, világoskék, világoszöld,
hajnalpiros, áttetsző ezüstös, gyengén átszőve zöldes fénnyel, halvány, fehér, hófehér,
habfehér, zöldesfehér, sárgásfehér, izzó fehér, vakító fehér. Volt sárga, citromsárga,
narancssárga,tengerzöld, neonzöld, sötétzöld, szentjánosbogárzöld, fehéreskék, hideg,
halványkék, sőt ibolyántúlikék, lilásbordó, hideg, szivárványszínű, hullócsillagszínű,
nemzetiszínű, de volt „holdszínű” is. És ez érdekel minket! .
. A szerző nyomatékosan hívja fel a figyelmet arra, hogy a jelenség, a lényeg
megnyilvánulásának külső formája, a folyamat megfigyelése útján szerzett ismeretek
és következtetések lényegesen tágabb szakmaikörre vonatkoznak, mint a csillagászat.
Tehát az itt elmondottakat és következtetéseket igen-igen hasznos lenne mindazoknak
megismerni, akik a múlt korokból származó írásos emlékek tanulmányozása révén
óhajtják megtudni az igazságot: akik szemtanúk beszámolói alapján irják meg egy-
egy esemény lefolyását: akik feltétlen hitelt adnak egy néhány, vagy akár éppen ezer
szemtanú elbeszélésének – beleértve a sajátjukat is.
„Avagy nem parancsoltam-e meg néked; légy bátor és erős? Ne félj és ne
rettegj, mer veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz.”(Józsué 1:9.)
Hogy emelték fel e szavak Józsuét és milyen bizakodóvá, egyben bátorrá tették lelkét,
amikor átvette Mózes megbízatását, azzal, hogy a válaszott népet Kanaán földjére
bevezesse. Ezt az Úr parancsolta neki. Az Úr nem kívánt soha többet, - bármennyire
elviselhetetlenek is rendelései számunkra – mint amit elviselhetünk. Ezért kell nékünk
mindig erőseknek, egyszer s mindenkor bátraknak lennünk, mert az erőnk gyengeség,
erőtlenség által végeztetik el. Ha Ő velünk jön, akkor Benne és Általa nagy dolgokra
vagyunk képesek. Akivel pedig az Isten, annak nincs oka a félelemre! Kitől is félhet
az, akinek Isten a szövetségestársa? Józsuéban is megdicsőitette magát, amikor sok
ellenséges király fejedelmi jelvényeit tette lábai elé a holdfényben és Izrael nyugodtan
élhetett a holdszínű „ígéret földjén”.
A világhódító makedón király Nagy Sándor fültanúja volt, amikor katonái
egy holdszínű estén a csüggetegen szóltak a reájuk váró napról:„Bizonyos, hogy
vereséget szenvedünk, hiszen annyi az ellenség... csak úgy remeg a föld lovaik és hadi
szekereik alatt.Rettenetes napra virradunk! Háromannyi az ellenség, mint ahányan mi
vagyunk.” Erre a szóra közibük lépett Nagy Sándor s azt kérdezte bátorságukvesztett
katonáitól: „Hát engem, hány embernek számítottatok?”
.Az emberiség történelmét mebizható szemtanúk közléseiből állitották össze.
A Hold szine
- Milyen színű a szomorúság? – kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott
egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt.
- Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?
- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
- Az álmoknak is van színe?
- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.
- Milyen színű az öröm?
- Fényes, kis barátom.
- És a magány?
- A magány ez ibolya szinét viseli.
- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt,
hogy magadra teríthesd, ha fázol..A csillag behunyta a szemét, és a
végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
- És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?
- Pont olyan, mint az Isten szeme – válaszolt a fa.
- Na és a szerelem?
- A szerelem színe a telehold.
- Vagy úgy. A szerelem szine megegyezik a holdéval! – mondta a csillag.
Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett.
Alkyoni Papadaki
Pásztori Tibor Endre